Mondhatnák, hogy az év végéig még letornászható ez az érték, csakhogy ez a hiány egyetlen naptári év alatt megnégyszereződött, dacára az EU-szinten ugyancsak legmagasabb, közel 6 százalékos gazdasági növekedésnek. Ugyanakkor jelentősen megugrott az államadósság is: bár uniós szinten a legalacsonyabbak közé számít, augusztus végéig a belső nemzeti össztermék 37,6 százalékára emelkedett, amit az tesz igazán riasztóvá, hogy 2007 végén – tehát a 2008-as gazdasági válság előtt – még a 20 százalékot sem érte el, azaz tíz év alatt szinte megduplázódott.
Nem lenne nagy baj, ha ezt a pénzt hosszú távon megtérülő beruházásokra fordították volna – olyan fejlesztésekre, amelyek segítenek behozni az ország lemaradásait az infrastruktúrában, technológiában, a hazai termékek és szolgáltatások minőségében, környezetvédelemben és minden más területen –, mert mindez meglátszott volna az életszínvonalon is. Nálunk azonban fordítva ült a lóra az idén mindent felforgató szociáldemokrata párt: előbb megemelte a munkabéreket, és utána csodálkozott el azon, hogy nem maradt semmi, amiből építeni lehessen. A kormány névleges és valós vezetői ugyan váltig állítják, hogy teli a kincstár, csakhogy ez lentről, az állampolgár szemszögéből egyáltalán nem így fest. Akinek nőtt a fizetése, az sem ért vele sokat, mert az élelem, fűtés, világítás, üzemanyag, bankhitel folyamatosan drágul, akinek nem nőtt, az még rosszabbul áll, mint tavaly ilyenkor – és a nagy hopp, a társadalombiztosítási járulékok átruházása még hátravan. Közben pedig  jönnek a hírek az ország minden sarkából: az egyik községben az iskolabusz működtetésére nem futja az önkormányzati bérek megemelése után, a másik városban a kórházi kosztra, a harmadik megyében a gyermekgondozásra, a negyedik helyen a hátrányos helyzetűekre, mert nálunk mindig a legkiszolgáltatottabb kategóriákon spórolnak, nem például a speciális nyugdíjakon...
Rosszul gazdálkodik a kormány, akárhogy magyarázza a bizonyítványát: a beruházások évtizedes mélyponton vannak, hónapokig tart egy iskolai mosdó felújítása, féléveket késnek a központi támogatások, éveket csúsznak az autópályák, még az uniós alapok lehívásához szükséges önrészre sem telik. És hogy ezt ne vegyük észre, naponta újabb pénzügyi bűvészmutatványokkal rukkolnak elő, zsonglőrködnek az adókkal, illetékekkel, járulékokkal, eltörlik, előveszik, eltüntetik, átnevezik, leporolják, újraszabják... Már ők is belezavarodtak, de még kitartóan komédiáznak.
Csakhogy lassan senkinek sincs kedve nevetni. Hiszen mélyül a szakadék előttünk...