Az Emberi Jogok Európai Bírósága már régóta piszkálja Romániát börtönlakói sanyarú sorsa miatt. Ideje volt börtönbeli körülményeik javítása érdekében lépni, és ez most sikerült. Törvénybe iktatták, hogy minden, nem megfelelő viszonyok között fogva tartott rabnak leszámítanak büntetéséből havonta hat napot. Sajnos, a bíróságnak fogalma sincs arról, hogy Romániában milyen körülmények között élnek a nem börtönbüntetésüket töltők, mivel azonban az ő sorsuk könnyítése túl nagy feladatot róna a kormányra, egyelőre csak a rabokkal foglalkoznak, mert azok mégiscsak kevesebben vannak.
Az igazságügyi miniszter számigált: osztott, szorzott, és amikor kiderült, hogy milyen sokan kerülnek szabadlábra, akkor kezdett el csodálkozni, mint frissen börtönbe vitt elítélt vagy borjú az új (börtön)kapu előtt. Mert az embernek, ha be is van zárva, bizony joga akkor is van legalább négy négyzetméterhez, valamint szabadban töltött foglalkozásokhoz, természetes fényhez, megfelelő hőmérséklethez (ami ugyebár télen jó fűtést, nyáron légkondicionálást jelent), privát vécéhasználathoz, de azt is elvárhatja, hogy ne legyenek nyirkosak vagy penészesek a falak, és ne másszanak bogarak a cellában. Ezért a múlt hét közepén az igazságügyi miniszter új rendeletet bocsátott ki, amely szabályozza a kötelező minimális börtönbeli lakhatási feltételeket. Csak példaként említem meg, hogy a rendkívüli biztonsági körülmények között őrzöttek esetén a fogvatartottnak egyedül kell lennie a cellában, ahol többek között bútorzat, konnektor, kábeltévé, interfon, függöny, hőszabályzós tusoló, vécé- és mosdókagyló (stb.) is kell hogy legyen. Az új vagy modernizált rabkórházakban egy szalonban maximum hatan lehetnek úgy, hogy fejenként hét négyzetméter felület és húsz köbméter levegő jusson egy rabnak. Ha mindezek a feltételek nem teljesülnek, akkor pénzbeli kárpótlást kaphatnak a sittre vágottak.
Ugyanilyen nagy igényeik a szabadon élőknek nemigen lehetnek. Hány sokgyerekes család él egy levegőtlen, vizes, penészes falú szobában, ahol a fűtés esetleges, a vécé, ha egyáltalán van, kinn, s az lehet egykarós (amibe kapaszkodnak) vagy kétkarós (a másodikkal kergetik a kutyákat?). Ha van bár egy ágy, abban alszanak a gyerekek, és a szülők ugyanott eszkábálják össze a következő utódokat. De megítélhetnének némi pénzbeli kompenzációt azoknak is, akik például lerobbant, zsúfolt kórtermű kórházba kerülnek, ahol ketten fekszenek egy ágyban (láttunk ilyeneket). Azt is láthattuk, miként néznek ki a lerobbant bukaresti (bizonyosan máshol is) diákbentlakások, ahol poloskák lófrálnak a szobákban. Az itt lakók is érdemelnének valami pénzbeli juttatást, akárcsak a fegyencek.
Szerencsére vannak elegen olyanok is, akik egyáltalán nem elégedetlenkednek, bár nekik csak két négyzetméter biztos hely jut fejenként vagy testenként: a temetőben.
Akik már letöltötték büntetésüket, azoknak a rossz körülmények elszenvedése miatt nem tudnak szabadnapokat adni, ezért aztán kárpótlást kaphatnak, amit 2012-től számítanak. Ha valaki öt évet ült, és napjára mondjuk 6 eurót kap, annak kb. tízezer euró jár. Ha szabadon él, akkor ennyi pénzt a büdös életben nem tud összekuporgatni. De jól járnak, akiket életfogytiglanra ítélnek gyilkosságért vagy más súlyos bűncselekményért. Egy ilyen 25 évre elítélt direkt fogja kérni, hogy szűk cellába helyezzék, mert akkor már húsz év alatt szabadulhat. Azt nem tudni, mi történik azzal, akit tényleges életfogytiglanra ítélnek, és még szerencse, hogy halálra nem ítélnek senkit, mint Amerikában, ahol kivégzésük akár évtizedekig is húzódhat. Ilyenek kérhetnék, hogy nálunk helyezzék el őket, és így kivégzésük előtt szabadulhatnának.
Sajnos, a rabokat nem ijesztik el a dutyibeli körülmények, ami abból is látszik, hogy nálunk a visszaesők aránya negyven százalék körül mozog. Ez annak lehet a következménye, hogy sok szabadon élő körülményei rosszabbak, mint a börtönben élőké. Egy 37 éves suceavai frissen szabadult nagyon igyekezett a rácsok mögé visszajutni, ezért elengedése után 24 óra sem telt el, és feszítővassal máris feltört két kávéautomatát és ellopott 134 lejt. Egy másik, testi sértésért majdnem hét évre elítélt most szabadultat szintén rögtön elkaptak, amint ittasan és jogosítvány nélkül vezetett.
A közkegyelemben részesülteket megirigyelték a börtönőrök, akik naponta szintén a büntetés-végrehajtási intézményekben dekkolnak, és ők ráadásul még dolgoznak is! Úgy vélik, hogy nekik is járna némi pluszjuttatás, hiszen ők ugyanolyan rossz körülmények között tartózkodnak, mint a fogvatartottak.
Megérdemlik, hogy velük is olyan jól bánjon az állam, mint a rabokkal – nemde?