Eurómilliárdok állnak rendelkezésünkre az Európai Unió strukturális alapjaiból, de nem tudjuk lehívni, felhasználni ezeket az összegeket, nincs pénz állami beruházásokra, de önrész hiányában EU-s finanszírozásúakra sem. Növelik a béreket az állami szférában, a nyugdíjakat, de minden drágul, az infláció elnyeli a pluszjövedelmet. Emelik a közalkalmazottak fizetését, de azonnal el is veszik, amit adnak: a munkavállalóra terhelik azokat a járulékokat is, amelyeket eddig a munkáltató fizetett. Csökkentik az adót, mégis kevesebbet vihet haza a magánszférában dolgozó alkalmazott. Beköszönt Romániában a bőség korszaka – csak egyre rosszabbul élünk.
Mindezek az ellentmondások jól rávilágítanak a kormány gazdaságpolitikájának lényegére, amelyet leginkább a jólét illúziójának megteremtése, az erőforrások elherdálása, a felelőtlen pénzszórás jellemez. És újabban a valóságra ébredés utáni kapkodás, tűzoltás: miután maguk is látják, hogy a beígért és részben már meg is valósított jóléti intézkedésekre nincs fedezet a költségvetésben, hát akkor minduntalan halasztanak, visszakoznak, újabb adókkal, sarcokkal sújtják a vállalkozókat és a munkavállalókat.
A kormány csütörtöki ülésén bejelentett nagyszabású adóreform legnagyobb baja az, hogy illeszkedik a fentebb vázolt „gazdaságpolitikai keretek” közé: nincs benne vízió, a jólét illúziójára épít a papíron nagyobb fizetések és a járulékok áthárításával azonnal semlegesített adócsökkentés révén, miközben célja valójában a költségvetés hiányának mérséklése egyes terhek növelése, illetve az állami alkalmazottak béremelésének elnyelése által.
Egyre egyértelműbbé kezd válni, hogy az államkasszában nincs pénz, a kormány ezért újfent a vállalkozások és a dolgozók zsebébe nyúl, hogy a hiányt pótolja. És alighanem készülhetünk: ez még csak a kezdet...