A Magyar Unitárius Egyház szombaton Ürmösön tartott zsinatán ünnepi megemlékezésen nyilatkozatot fogadtak el a reformáció 500. évfordulóján, Bálint Benczédi Ferenc püspök püspöki helyzetértékelést tartott, és a házasság és család tárgyában állásfoglalást fogadtak el. Ez alkalomból szentelték fel Bartha Alpár kökösi, Gyerő Attila homoródújfalusi, Györgyilyés Izolda sepsiszentkirály–botfalusi, Jobbágy Júlia Mária kolozsvári, Péterfi Zita Ágnes sepsiszentgyörgyi, Szabó Csengele budapesti, Szász Tünde szőkefalvi, Tőkés-Bencze Zsuzsanna gyergyószentmiklósi lelkészt is.
Nyitányként Balázs Mihály, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Irodalmi Tanszékének professzora tartott előadást a radikális reformáció örökségéről: korképet rajzolt a XVI. század vallásreformátorairól, Erdélyt az istenkeresés fontos helyszínének nevezte, majd úgy fogalmazott: az unitáriusok olyan hagyományokkal rendelkeznek, amelyekre nemcsak büszkék lehetnek, de olyan erősek, hogy bátran építhetnek rájuk az elkövetkező évszázadokban.
A reformáció fél évezredes ünnepe alkalmából elfogadott nyilatkozatot megelőzően Bálint Benczédi Ferenc annak keletkezéséről szólva elmondta: megalkotásához lelkészek, teológiai tanárok és az egyházhoz közel álló világi személyek járultak hozzá. A Magyar Unitárius Egyház püspöke által felolvasott okiratban Isten iránti hálával emlékeznek a reformáció történelemalakító hatására, fejet hajtanak a reformátorok helytállása előtt, és tisztelettel adóznak a protestantizmus vívmányainak. Szólnak a reformációnak a világ vallási, szellemi, kulturális és társadalmi arculatát átalakító, valamint a magyar kultúra fejlődéséhez hozzájáruló hatásáról, Dávid Ferenc és munkatársainak a szabad vallásgyakorlás kultúráját elősegítő munkájáról, a négyszázötven éve végzett szeretetszolgálatról, az oktatásban és nevelésben, a közművelődésben betöltött helyükről és a nemzeti ügyek szolgálatáról. „A történelmi múlt tanulságai, a reformáció eszméi, elődeink áldozatos életpéldája és értékmegvalósítása arra buzdít, hogy gondviselő Istenünktől megtartást, erőt és bölcsességet kérjünk hivatásunk betöltéséhez. Az Ő segedelmével és a hasonló küldetésű testvéregyházakkal karöltve, valamint minden jó szándékú emberrel együttműködve kívánjuk folytatni emberszolgálatunkat, a keresztény értékek megvalósítását, nemzetünk építését és társadalmunk jobbá tételét” – áll az ünnepi nyilatkozatban.
Elekes Botond egyházkerületi főgondnok arra kérte az egybegyűlteket, fontolják meg, s a nyilatkozatot jelen formájában ne fogadják el: az túl sokat foglalkozik az unitárius egyházzal s túl keveset magával a reformáció ünneplésével. Mint mondotta, azt csak akkor tudná jó szívvel támogatni, ha azt az unitárius egyház fennállásának 450. évfordulója alkalmából adnák ki. A nyilatkozatot végül kilenc tartózkodással fogadta el a zsinat.
Bálint Benczédi Ferenc püspöki helyzetértékelésében a jó Istentől ahhoz kért erőt, hogy bölcsességgel tudjanak tenni a közösségért, legyen hitük az anyaegyházért cselekedni és gyarapítani egymást. Mint mondotta, a nehézségek ellenére voltak örömteli pillanatok is életükben. Ilyen az, hogy a templomok és az egyházi ingatlanok karbantartása terén előrelépés tapasztalható; a székelykeresztúri Berde Mózes- és a kolozsvári János Zsigmond-kollégiumban kiváló oktatásban részesülnek az unitárius fiatalok, s hangsúlyozta az ifjúsági nyári táborok hasznosságát is. Bálint Benczédi Ferenc bizodalmát fejezte ki a kolozsvári unitárius püspöki ház rendeltetésének megváltoztatásával kapcsolatban: ott hamarosan olyan munka veszi kezdetét, amely az erdélyi magyarság egészét fogja szolgálni, s lesz igazi szellemi műhely. Fontos feladatként nevezte meg a szellemi megújulás elérését, és arra kérte a lelkészeket, kiemelten figyeljenek oda híveik igényeire.
A Magyar Unitárius Egyház püspöke örömét fejezte ki, hogy püspöki vizitációi alkalmával azt látta, a fiatal lelkészek jól végzik munkájukat, kihasználják a modern kor adta lehetőségeket, s közösségüknek a legkülönfélébb programokat szervezik. Mint mondotta, ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy a pályájuk elején járókat olyan feladatokkal próbálják megbízni, amelyeket el is tudnak végezni, miáltal önbizalmat nyernek, továbbtanulnak, szakosodnak, és egyre összetettebb munkát tudnak lelkiismeretesen elvégezni. A fiatal lelkészeket – köztük a zsinat alkalmával felszentelteket – arra biztatta, legyenek büszkék sajátos értékeikre, az előttük járók példáját követve viseljék gondjukat nyájaiknak.
A Magyar Unitárius Egyház a házasság és család tárgyában született állásfoglalásának felolvasása előtt Kovács István közügyi igazgató, sepsiszentgyörgyi lelkész – hogy félreértelmezések ne legyenek – előrebocsátotta: az abban foglaltak széles körű konzultációt követően születtek meg, a többség véleményét képviseli, de igyekeztek úgy fogalmazni, hogy az azt markánsan ellenzőket se sértse. „Nem egy dogmát szentesít a zsinat, hanem a többség álláspontját szögezi le” – mondotta.
A Magyar Unitárius Egyház „házassági megáldásban a közjogilag érvényes házasságkötést részesíti, amelyet egy nő és egy férfi önként vállalt szeretetközösségének tekint”, küldetésének mondja „a házasságkötés és a házasságon belüli gyermekvállalás szorgalmazását, a gyermekek megfelelő családi nevelésének támogatását, a családon belüli szeretetviszony fennmaradásának elősegítését” is. Elismerik, a családi együttélés társadalmi valósága szélesebb a fenti meghatározásnál, és „sokan más formájú szeretetközösségben élnek kényszerűségből vagy szabad választásból”, de az egyház – hivatásának megfelelően – mindenki felé szeretettel és segítő szándékkal fordul – áll a dokumentumban.
Az ünnepi istentiszteleten szószéki szolgálatot Czire Szabolcs teológiai tanár végzett, a lelkészszentelési beszédet Bálint Benczédi Ferenc püspök mondta. A felszentelt lelkészek nevében Tőkés-Bencze Zsuzsanna szólalt fel, és köszönetet mondott tanáraiknak, akiktől nemcsak tudást kaptak, hanem követendő példát is. Biztosította a jelenlevőket, teli vannak tetterővel, és úgy kívánnak dolgozni, hogy hitük megtartóerő legyen közösségük számára is.
Az úrvacsorai beszédet Molnár Imola nagyváradi lelkésznő tartotta, majd az ürmösiek életében kiemelkedő esemény – utoljára 1804-ben tartottak ott zsinatot! – a székely és a magyar himnusz eléneklésével ért véget.