Sok örömteli élmény kapcsolódik az alapvető biológiai funkciókhoz, mint az evés, a mozgás, de ott van aztán a művészet, a zene, a tánc, az irodalom. És öröm a csendes belső nyugalom és béke is. Magasabb foka a vidámság, felsőfoka pedig az ujjongás.
Böjte atya szerint az öröm a keresztény ember viselete. És Böjte atyának, aki mindig közérthetően, magyarul fogalmaz, most is igaza van. Mert ő, meg amit mond, mindig életszagú, gyakorlatias, egyszerű. S épp ettől nagyszerű. És népszerű. Főként itt, lent. És a legmagasabb szinten is. A „köztes réteg” azonban olykor fanyalog. Lehet, nekik túl pórias, túl népi. De lehet, hogy csak savanyú a szőlő.
Idén Szent István király ünnepén a budapesti bazilikánál tett tanúságot hitéről, életéről, a megmaradásról, az örömről. Szavai ma is időszerűek, ezért válogattam szemelvényeket: „Mi a célja az életünknek? Az, hogy ünnepnapot vigyünk egymás életébe. Mindannyian arra vágyunk, hogy a találkozásaink ünnepek legyenek. Egy elöljárónak, egy vezetőnek, egy egyházi méltóságnak fontos feladata, hogy ünneppé tegye a hétköznapokat.” Államalapítónk sem maradhatott ki: „Mit is jelent az országalapítás? Elteszik a kardokat és a fegyvereket, előkerül a vakolókanál és az eke. Szent István az az ember, aki mert nagyot álmodni. Ahogyan Jézus eljött közénk: na, hol az a világ, váltsuk meg! Nem nyafogott azon, hogy az unió nem írt ki pályázatot világmegváltásra...”
A mai kesergőknek ezt üzente: „Jézus mindig pozitívan gondolkodik, feltámadása után is azt mondja: ne féljetek, veletek vagyok. A gonosz lélek az, aki a feszültséget, az idegességet, a gyűlöletet és az elégedetlenséget szítja. A XXI. század magyarjainak nem azon kell keseregniük, hogy kicsik vagyunk, hogy kevés az erőnk. Azt keressük, hogy mit kér tőlünk Isten, és merjünk belevágni álmaink megvalósításába... Ha valaki 25 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy ezt meg lehet csinálni, nem hittem volna neki. Jelenleg is 2200 gyereknek adunk otthont. De meg tudtuk csinálni, mert nem a nehézségeket néztük, hanem Isten segítségét kérve, társakat gyűjtve megvalósítottuk a tervünket. Ez a dolgunk: lássuk meg, mi a feladatunk, és tegyünk érte. Jézusban ott a dinamikus, férfias erő. Ma az Egyház kicsit olyan, mint az a lány, aki a sarokban ül és árulja a petrezselymet. Aki pedig táncba hívja, azt levizsgáztatja. Bátornak, lendületesnek kell lenni!”
Hát azt hiszem, ehhez nem sokat lehet hozzáfűzni, hanem csak örülni, hogy van egy ilyen székely-magyar ember, aki e világon szó nélkül teszi a csodát.