Újabb kísérlet

2008. július 2., szerda, Nemzet-nemzetiség

A székelyföldi megyei, városi önkormányzatok vezetőinek összehívását tervezi Sepsiszentgyörgy polgármestere és a háromszéki önkormányzat elnöke. Az együttműködés, együtt gondolkodás reményében toboroznák egy asztalhoz a frissen megválasztott vagy újra beiktatott polgármestereket, elnököket, helyetteseiket, közös stratégiák kidolgozását, egy párhuzamos intézményrendszer kiépítését remélik a megbeszéléstől.

A lépés rendkívül fontos, évek óta beszélünk a területi autonómiáról, de mindmáig nem sikerült megteremteni ennek alapjait, nincs regionális gondolkodás, tervezés, legjobb esetben ki-ki saját háza táján próbált rendet rakni, a fejlődési elképzelések egy-egy településre, esetleg megyére korlátozódtak.

Az elmúlt esztendők kísérletei eredménytelennek bizonyultak. Politikai tőkeszerzés célzatával alapította meg az RMDSZ a Szövetség a Székelyföldért Egyesületet, könnyű volt megakadályozni hivatalossá tételét, hisz maguk a kezdeményezők sem hittek fontosságában. Szép szavak, szlogenek voltak bőséggel, de a gyakorlati munkát elkezdeni senkinek sem akaródzott. Aztán szépen lassan feledésbe merült a székelyföldi önkormányzatok szövetsége. Az autonómiáért harcoló közképviseletként jött létre a Székely Nemzeti Tanács, de az elsősorban ellenzéki politikusokat tömörítő testület szélmalomharcra kényszerült. Támogatás nélkül, sőt, sok esetben az RMDSZ gáncsoskodásaitól kísérve szervezték meg az autonómia-népszavazást, s bár sikerült összesíteniük 200 000 igen szavazatot, ezek érvényesítésére egységes politikai fellépés nélkül nincs esély. A székelyföldi intézményrendszer kiépítésére, fejlesztési koncepció kidolgozására az SZNT sem vállalkozott.

Most újabb próbálkozás következik, egy székelyföldi politikai testület létrehozásával szeretnék megalapozni az autonómiát. Intézményrendszer kiépítését ígérik, stratégiák, fejlesztési elképzelések megalkotását. Alulról építkezést, amely újra egységes régióvá kovácsolhatja a három megyét. Nagyon nagy szükség lenne erre, valóban nem elég ölbe tett kézzel várni arra, hogy egyszer majd a román parlament megszavazza a székelyföldi területi autonómiát szabályozó törvényt, és nem elegendő az sem, ha csak az efelé vivő politikai lépésekre összpontosítunk. Szükség van a szimbólumokra, a székely öntudat építésére, de még fontosabb jövőképet, fejlődési irányt mutatni a térségnek.

Hamarosan egy asztalhoz ülnek a székelyföldi önkormányzati vezetők, a tervek szerint politikai színezettől mentesen próbálnak közös utat keresni. Kérdés, hogy ez a kísérlet életképes lesz-e, Székelyföld jövőjét tekintik tétnek, vagy saját imidzsépítésük kelléke csupán a találkozó.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mi a véleménye az elnökválasztás érvénytelenítéséről?






eredmények
szavazatok száma 883
szavazógép
2008-07-02: Nemzet-nemzetiség - Albert Levente:

Térségi fejlesztésről — választások után

Sok illúzió és sok félreértés van forgalomban a térségi fejlesztésről. A Székelyföld kapcsán különösen. Vannak, akik elzárkózást szeretnének, mások teljes nyitást és kívülről beáramló tőkét. Akik pragmatikusak, azok már jó ideje infrastrukturális fejlesztésekben gondolkodnak. Útjavítás és -építés, vízhálózat, csatornázás, gázhálózat, iskola- és tornaterem-építés — erre van pénz, és itt kell a lemaradásokat pótolni. Mindenki egyetért ezzel, hiszen a vidéki térségben nem marad meg a lakosság, ha nincsenek civilizált életfeltételek.
2008-07-02: Nemzet-nemzetiség - Pásztori Tibor Endre:

Válsághelyzet-kezelésre

Különböző világnézetű és pártállású társadalmi erők egy részében elutasító magatartást váltott ki a Székelyföld jövőjéről szóló írás, másfelől a véleményformálásra biztató alternatív szemlélet, hogy milyen Székelyföldet akarunk. Kiinduló­pontként szögezzük le, hogy a vita nem az a játék, ahol az a győztes, akié az utolsó lépés, és a hagyomány jeleit magán viselő nemzeti optimizmus nem feltétlenül magunkra kiáltott ítélet.