Gazdasági körökben a régiónak hátat fordító vállalatokra gyakorolt Puigdemont-hatásról beszélnek. Börtönbe Puigdemonttal – kiabálták szombaton Madridban a Spanyolország egysége mellett tüntetők a Katalán Köztársaság kikiáltása után.
Miként lehetne megérteni ennek a férfinek az elszántságát – felesége román, két kislány apja –, aki azt mondja, hogy félelem nélkül néz esetleges letartóztatása elé – teszi fel a kérdést az AFP francia hírügynökség. Puigdemont barátja, Carles Porta újságíró 2016-ban életrajzi művet tett közzé róla, s abban úgy festi le Puigdemontot, mint aki becsületes, és bírja a nyomást, örök függetlenségpárti, párosulva egy hosszútávfutó jellemével. Minőséget (vagy hiányosságot) testesít meg: önfejű és makacs. Egy nevét nem vállaló helyi ellenlábasa ugyanakkor azt mondta róla, hogy a katalán elnök nem rendelkezik súlyos intellektuális poggyásszal, ám 16 éves kora óta vérében van a függetlenség vágya, meggyőződéses radikális. Puigdemont sorsa 2016-ban egy januári napon változott meg, amikor felkérték a szakadárok vegyes koalíciójának vezetésére. Ezek a szakadárok elszánták magukat arra, hogy a függetlenség korába vezetik át a hét és fél millió katalánt.
Puigdemont a közel százezer lakosú Girona polgármestere is volt, s politikai karrierjét megelőzően három évtizeden át újságíróként dolgozott. 2006-ban került be a katalán parlamentbe az Artur Mas vezette függetlenségi párt, a Katalán Demokratikus Konvergencia (CDC) színeiben. Ő váltotta a régió élén Artur Mast. Mas és Puigdemont kapcsolatát egyfajta mester és tanítvány viszonyként szokták jellemezni, amely végigkísérte utóbbi elnöki időszakát. Mas minden fontos döntéskor jelen volt tanácsadóként, rossz nyelvek szerint valójában a háttérből ő irányítja Puigdemontot. Mas mindenesetre súlyos örökséget hagyott neki: a konzervatív Mariano Rajoy vezette spanyol kormánnyal szóba nem álló első számú ellenség szerepét.
Rajoy és Puigdemont életrajzában ritka közös pont, hogy fiatalon mindketten súlyos autóbalesetet szenvedtek. Ennek nyomait mindketten viselik: Rajoy vágás formájában a szakálla alatt, Puigdemont az ajkán és előre fésült hajától takarva.
Carles Puigdemont 1962-ben született egy Amer nevű faluban, mintegy száz kilométerre Barcelonától és annak elitjétől. Tizenhárom éves volt, amikor Francisco Franco diktátor meghalt. Puigdemont szorosan kötődik a katalán nyelvhez, és szereti a történelmet. Soha nem felejti el, hogy az 1936–39-es polgárháború után a régiót megtorlás sújtotta. 1980-ban csatlakozott Jordi Pujol konzervatívnak és nacionalistának számító pártjához, a Katalán Demokratikus Konvergenciához. Pujol tárgyalt Madriddal, hogy a katalán régió még nagyobb autonómiát kapjon, de nem voltak kiválási törekvései.
Puigdemont korrektorként került a Punt Avui nacionalista laphoz, s főszerkesztőként végezte. Különösen érdekli Szlovénia esete: a jugoszláv tagköztársaság 1991-ben egy betiltott referendum után és rövid háborús konfliktust is vállalva kikiáltotta függetlenségét és elszakadását Jugoszláviától. Az elkövetkezendő években Puigdemont a függetlenségpártiság társadalmi bázisának kiszélesítésén dolgozott, Gandhihoz hasonlóan az erőszakmentesség szellemében.
Puigdemont könnyen elsajátítja a technikai újításokat, beszél angolul, franciául és románul, katalán sajtóügynökséget alapított, Katalóniáról beszámoló angol nyelvű lapot, és elnökölt a függetlenség mellett kiálló közösségek szövetségének élén. Nagy érzéke van a dolgok megrendezéséhez, és tudja használni a médiát – húzza alá Anton Losada politológus. Joan Botella politológus előremenekülésről beszél. Puigdemont azt hiszi: a sors őt választotta ki, hogy a katalánokat az ígéret földjére vezesse. Környezete nagyon kevéssé előrelátó, s Puigdemont nem viselkedik fegyelmezetten pártjával szemben, ám egyáltalán nem tűnik annak az illuminált fanatikusnak, amilyennek Madridban lefestik – mondja a politológus.