Amellett, hogy az olaj- és gázüzletből sokan megszedték magukat Oroszországban (is), az orosz állam is hatalmas bevételre tesz szert. Az energiaárak emelkedése nyomán a devizatartalék 1999 és 2007 között majdnem negyvenszeresére, 470 milliárd dollárra nőtt, és ma a világon a harmadik legnagyobbnak számít. Ezt az tette lehetővé, hogy az exportőrök listáján az ország a két legfontosabb energiahordozó tekintetében egyaránt dobogós helyen áll.

Az okos sáfárkodás az olajpénzekkel tetten érhető, hiszen az 1998-as válság után néhány évvel létrehozták a Stabilizációs Alapot. 2005-ben, amikor az alap egyenlege átlépte az 500 milliárd rubeles határt, a többlet zömét a külföldi államadósság visszafizetésére fordították. 2007 tavaszán aztán Vlagyimir Putyin akkori elnök arra biztatta a kormányt, hogy az alapba befolyó olajjövedelmet ne csak külföldi értékpapírokba fektessék, hanem vásárolják a Gazprom és a Rosznyeft részvényeit.

A 2006-os adatok szerint Norvégia exportjának 58 százalékára rúg az olajkivitel. Európa egyik leggazdagabb országában azonban nem kell sem az államadósság mérséklésére, sem az ország rendbetételére fordítani a kitermelésből befolyó rengeteg pénzt. A politikusok ezért 1995-ben úgy döntöttek, a haszon körülbelül háromnegyedét nem költik el, hanem egy elkülönített alapban tartalékolják. Idén januárban 384 milliárd dollár pihent az alapban, ami a 4,74 milliós népességre vetítve fejenként 81 000-et jelent. Arra is figyelnek, hogy az alap pénzét ne fektessék olyan cégek részvényeibe, amelyek tevékenysége morálisan megkérdőjelezhető.

Venezuelában Hugo Chávez elnök az olajdollárok nélkül aligha tudná fenntartani rendszerét. A Dél-Amerika egyik legnagyobb készletét birtokló ország éves költségvetésének nagyjából fele, GDP-jének pedig egyharmada a fekete aranyból származik, az export pedig 80 százalékot tesz ki. Az elmúlt évek drágulásának hála, az állami olajtársaság (PDVSA) évente 6—8 milliárd dollárt költhet oktatási, közmunka- és szociális programokra. Az Amerika-ellenességét fennen hangoztató rezsim a honvédelmet sem hanyagolhatja el.

Az Öböl menti országokban leginkább óriásbefektetésekbe áramlik a pénz. Az Institute of International Finance adatai szerint Szaúd-Arábia, Bahrein, Kuvait, Katar, Omán és az Egyesült Arab Emírségek 2007-ben összesen 381 milliárd dollárra tett szert olaj-, további 26 milliárdra pedig földgáz-értékesítésből.

Az olajpénzeket tehát meglehetősen kreatívan és hosszú távú gondolkodásra utaló módon használják fel, de az ezekre való hagyatkozás az óvatosság ellenére hordoz magában veszélyeket. Az OECD szerint az árutőzsdei árfolyamok szárnyalása nélkül az elmúlt években két-három százalékkal alacsonyabb lett volna az orosz GDP-növekedés, a Világbank pedig arra figyelmeztet, hogy az ország gazdasága komoly kockázatokkal néz szembe a folyamat megfordulása esetén. (Origo—fer-)