Mózes László
Fabatkát sem ér, tákolmány a kormány gazdasági számítása – érzékeltette Klaus Iohannis, keményen bírálva a szociálliberális koalíció pénzügyi- és adópolitikáját. Észrevételeit az államfő a jövő év elejére ígért fiskális változtatások kapcsán fogalmazta meg tegnap, hangsúlyozva, az adófizetők nem járnak jobban, a most bruttó átlagbért keresők január elsejétől nettóban három lejjel érezhetnek majd többet a zsebükben, ami nevetséges. Iohannis szólt a kiszámíthatatlan gazdasági környezet ártalmasságáról, elmondva, hónapokkal ezelőtt arra kérte a kormánykoalíció pártjait, fejezzék be a pénzügyi kapkodást, szerencsétlenkedést, ám ehelyett csak fokozták azt, elindultunk lefelé a lejtőn.
A gazdasági növekedés kizárólagosan fogyasztásra alapoz, csökkentek a befektetések, különösen a közberuházások elmaradása aggasztó, ezért arra kérte a politikusokat, a zűrzavar elkerülése érdekében hozzanak felelős döntéseket, ne legyenek kalandorok.
Alig pár perccel Iohannis megszólalása előtt a Zsil-völgyéből élőben jelentkezett be a miniszterelnök és pártvezére is. Mihai Tudose és Liviu Dragnea viszont bizakodóan szóltak a derengő, napfényes jövőről, szerintük a környékbeli üzletemberek nem aggódnak, a munkavállalók bére a magánszférában sem csökken, mert – miként Dragnea érvelt – normális ember nem csökkenti a fizetéseket. A két vezető ellenben nem érti az elégedetlenkedő szakszervezeteket, nem tudják, mi történik a háttérben.
Nem is csoda, hogy nem értik korábbi szövetségeseiket, hiszen a szakszervezetek most látványosan és határozottan fordultak a kormánypártok ellen – noha a szociáldemokraták választási kampányaikban rendszeresen maguk mellett tudhatták e képviseleteket –, s éppen általános sztrájkkal fenyegetnek. Félmillió tüntető munkavállalót ígérnek, mert attól tartanak, az adózási ügyeskedés révén januártól nem nőni, hanem csökkenni fognak a bérek.
Nagyobb baj, hogy nem csupán a szakszervezetek borúlátóak a tervezett pénzügyi, társadalombiztosítási változtatások miatt, hanem vállalkozók, gazdasági elemzők, nemzetközi szervezetek képviselői is. A reformot bírálók tábora népes, miközben a kormány csak mondja a magáét, s immár legfeljebb a párthű miniszterek látják tejben-vajban fürdőzni választóikat. Az érintettek többsége elbizonytalanodott, félnek a példátlan, káosszal fenyegető intézkedéscsomagtól. Hiszen az elmúlt időszakban bebizonyosodott, nem csupán az igazságügyi törvények háza táján zavaros a helyzet, a gazdaságban is sikerült meghonosítani a bizonytalanság légkörét. Viszont bizonyos a drágulás, többe kerül szinte minden: élelmiszer, üzemanyag, villanyáram, hitel, folyamatosan romlik az életminőség. Ez nyilvánvalóan senkinek sem jó, leginkább veszélyeztetettek mégis az alulfizetettek, a nélkülözők, a szociáldemokraták népes szavazótábora. Már azok sem bízhatnak az ígéret földjében, akik a választási kampányban még vakon hittek benne, hiszen szépen találkoztak vágyak az ígéretekkel, csakhogy arra már kevesen gondoltak, hogy a semmiből nem lehet Kánaánt teremteni.
