Félelmük nem alaptalan. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a kormánykoalíció főként azért módosítaná az igazságügyi törvényeket, hogy mentse saját, korrupcióval, illetve hatalmi visszaéléssel vádolt – avagy elítélt – politikusainak bőrét. Ezt igazolja a hírhedt 13-as kormányrendelet, illetve az azt követő konokság, amellyel a parlament irányába terelték a törvénymódosítást. Legújabb tervezetüket a bírák és az ügyészek szakmai szervezetei, az államfő, civil szervezetek egyaránt kifogásolják, eközben a kormánykoalíció képviselői ügyészállamról, illetve párhuzamos államról beszélnek. Hitelesebben  tehetnék, ha ők maguk nem lennének gyanúsíthatók, vádolhatók.
Csakhogy nagy nekibuzdulásukban a szociálliberálisok egyre rosszabb helyzetbe jutnak: jóléti elképzeléseikkel, tervezett fizetésemeléseikkel, illetve adózási változtatásaikkal olyan hálóba kerültek, amelynek szorításából mind nehezebben szabadulnak. Hiszen eredménytelennek látszik az az elképzelésük, miszerint jólétet teremtenek azzal, hogy kényük-kedvük szerint játszadoznak a számokkal, fütyülve a gazdasági törvényszerűségekre. Nem kizárt egyébként, hogy ez az egész pénzügyi vircsaft nem más, mint szemfényvesztés, figyelemelterelő hadművelet azért, hogy az igazságügyi fronton észrevétlenebbek maradjanak.
Ezért is fontos a vasárnapi tüntetéssorozat, jelzi, a februári hatszázezer utcára vonuló nem megtéveszthető. Figyelmük nem lankad, továbbra is elfogadhatatlannak tartják, hogy törvényerőre emeljék a korrupciót, a lopást, egyáltalán azt a szemléletet, hogy a sikkasztás bocsánatos bűn lenne, a politika és a hétköznapok szükséges része.
Egyelőre annyi látszik, hogy a tegnapra nagy hévvel bejelentett adózási és társadalombiztosítási változtatások, amelyeket sürgősségi kormányrendelettel kívántak elfogadni, elmaradtak. A szociálliberális koalíció nem merte bevállalni ezt a vakmerő, esztelen lépést, igaz, szándékukról nem tettek le, csak elodázták: vélhetően a parlament dönt majd ez ügyben is.
A szociáldemokraták viszont egyre nagyobb össztűz alá kerülnek, s bár liberális-demokrata partnereik egy fokkal óvatosabbak – legalábbis pénzügyi vonatkozásban –, ebből a kizárólagosan általuk teremtett válságból mind nehezebben tudnak majd kikecmeregni. Mégis fanatikusan és eltökélten mennek fejjel a falnak, ez pedig bukásukhoz vezet. A kényelmes kormánytöbbségnek ma már ez a leginkább valószínűsíthető hozadéka, hiszen nap mint nap az látszik: vajúdnak a hegyek, s kicsike, szánalmas szürke egeret szülnek.