Az élelmiszer- és energiapaktum megkötése a Cotroceni Palotában végül is elmaradt, az összejövetel meglehetősen populista szóözönnel zárult, s Băsescu ama bejelentésével, miszerint a szóba hozott két kérdéskörben a jövő héten a kormánnyal egyeztet, s velük dolgoztatja ki azokat az intézkedéseket, melyek a lakosságra zuhanó élelmiszer- és energiaárhullámban legalább a legszegényebbek sorsán valamit könnyít.
Amit a pártok kitaláltak, s az államelnök után a közvélemény elé tártak, évi 2,6 milliárd euróval terhelné meg az államháztartást, s ráadásul az inflációt fokozná, márpedig a pénzhígulás áldozatai is elsősorban a szegényebb néprétegek lennének, tehát, amit esetleg nyernének a réven, azt vagy annak többszörösét elveszítenék a vámon.
A bérek, nyugdíjak és szociális juttatások emelésének természetesen napirenden kell maradnia — ezt a kormány is készségesen elismeri —, csak meg kell termelni azt a pluszpénzt, ami mindezekhez szükséges, tehát tevékenysége homlokterében az ipargazdaság további egészségessé tétele és átszervezése, a mezőgazdaság új alapokra helyezése és termékeinek legalább a belső piacokon való forgalmazása kell hogy álljon. Romániában igen nagy a lemaradás, s legalább tíz esztendőre lesz szükség, hogy változtassanak rajta. Országszerte a termőföld felét nem művelik meg, a kis parcellákon dolgozó őstermelők valósággal kínlódnak, ráadásul kis árufeleslegüknek nem lelnek piacot, az az út menti élelmiszer-kiskereskedelem, mely az országot behálózza, nemcsak visszatetsző, egészségre veszélyes, de a román mezőgazdaság színvonalának is fokmérője: Románia legalább hatvan évvel az unió országai mögött kullog.
Nem rózsásabb a helyzet az energiabiztonság tekintetében sem. Elő lehet állni olyan javaslatokkal, hogy a lakosságnak a gázt és az elektromos energiát kizárólag olcsó forrásokból biztosítsák, s ezzel meg lehetne törni az úgynevezett okos fiúk e téren az elmúlt néhány évben szerzett monopóliumát, ha nem lenne piacgazdaság, ha az egymást követő kormányok nem árusították volna ki az ország földgáztartalékainak felét, s ha a protekcionizmus nem uralná a hazai energiapiacot. Jelen helyzetben ellenben ennek aligha van esélye, s a legkézenfekvőbb módszerhez, a takarékossághoz kell folyamodni. Az el nem használt energia a legolcsóbb — mondják —, de ez sem egyszerű, mi több, igen drága, mert a tömbházak hőszigetelését jelenti. Pénz, sok sok pénz és szervezőerő kellene hozzá. Talonban még az alternatív energiatermelés. Három hónapja sincs, hogy hallhattuk: öt megawattnyi már megtermelt szélenergiát nem fogadott be az országos hálózat, mert nem bírja, mert elavult, mert régi.
Akkor mégis miről beszélünk?
