Kihasználatlanok az alpesi rétek, sokkal több hasznot hajtanának, ha juhokat legeltetnének rajtuk – jelentette ki a minap Petre Daea mezőgazdasági miniszter, akinek juhokkal kapcsolatos aranymondásain már a fél világ nevet. Pedig nem tréfál, és sajnos, abban a helyzetben van, hogy a természetszerető embereknek is elvegye a jó kedvét.
A juh hasznos állat, szó se róla, csakhogy ártalmas is: ahol a nyáj legelt, ott többet virág nem nő, fű sem nagyon, csak gaz, de az évekig, évtizedekig. Lehet ennek a nyomait látni szerte a Kárpátokban, mégis juhok járnak még a természetvédelmi területeken is, a sokak által látogatott Bucegi nemzeti parkban, a Fogarasi-havasok nehezebben elérhető lejtőin, a kevésbé felkapott Hagymás-hegységben, a legnagyobb hazai rododendron-mezőkkel büszkélkedő Csukás tetején, a mostanában divatba jött Istenszékén, még a legjobban féltett Retyezátban is messziről felismerni sárgásfehér bundájukat. A magasan fekvő legelőkre sok esetben az erdőn átvágva jutnak fel, amit nem véletlenül tilt a törvény – de nem éri őket utol parkőr, erdész, környezetvédő, bírság... Mintha valami szent állat lenne a juh Romániában, a sajtért mindent elnéznek, nem számít, mekkora kárt okoz az előállítása, mi marad egy esztena nyomában, hány túrázót kergetnek meg a juhászkutyák. Ezzel együtt furcsa, hogy senki nem emelt szót az alpesi rétek védelmében, noha épp elegen pusztítják azt az egyedi élővilágot, ami büszkeségünk lehetne ritka és endemikus növényeivel, színpompás virágaival, sokféle pillangójával, illatos füveivel, tiszta levegőjével, egyéb csodáival. A környezetvédelmi miniszternek kellene elsőként kiállnia e pótolhatatlan természeti kincstárért, de valószínű, hírből sem ismeri az értékét. Pedig ha másra nem, arra felfigyelhetett volna, hogy Károly brit trónörökös első unokájának a Kálnoky család egy vadvirágos rétet ajándékozott. Mert még maradt érintetlen természet Európa innenső végén.
Ennek üzent most hadat Petre Daea, a juhok nagy barátja. És nincs egyedül: a Királykő tövében – a nemzeti park területén! – egy 1990 után épült ortodox kolostor lakói kihasítottak egy jó darabot abból a tisztásból, ahova letelepedtek, és most ott pünkösdi rózsa helyett burgonya terem. Mert az hasznosabb, mint az amúgy – papíron – védett, nagy eszmei értékű zergeboglár. Ez az érv még a kommunizmus idejéből maradt ránk, de éppen ideje szemétre dobni, fenntartóival együtt. Van elég parlagon heverő földterület Romániában, tessék azokat hasznosítani. Már így is sok, amit erdeink, vizeink elszenvednek a mindenható profit nevében, legalább a hegyek tetejét hagyják meg azoknak, akiknek nyereség az is, ha néhány órányi gyaloglás után csendben elgyönyörködhetnek a teremtett világon.