Az elmúlt héten derült ki, hogy a 2014–2020-as európai uniós költségvetési ciklusban Románia számára elkülönített 42 milliárd euróból 2017 őszéig (hétből szinte négy év alatt) mindössze 3,2 milliárd eurót sikerült lehívni, azaz a teljes keret 8 százalékát sem – ezt maga az európai alapokért felelős miniszter, Marius Nica közölte. Az a hír is elsikkadt, hogy a strasbourgi emberjogi bíróság 780 ezer eurós kártérítésre ítélte Romániát egy olyan perben, amelyet az 1989. december 22-e után erőszakos halált halt 75 személy ügyében indítottak, miután a hazai hatóságok 27 év után sem tisztázták, hogy ki a felelős a kioltott életekért. A két hír külön-külön is döbbenetes, együtt azonban azt mutatják, hogy alapvetően nagy bajok vannak ebben az országban.
Az európai pénzek körüli csapnivaló eredményt természetesen próbálják a pártfüggetlen, szakértői kormány nyakába varrni, csakhogy ez is szánalmas erőlködés, mert a négyből három évig a Szociáldemokrata Párt volt hatalmon, és parlamenti többségével akkor is Liviu Dragnea tartotta a gyeplőket, szorosan ellenőrizve Dacian Cioloş csapatának minden mozdulatát. Ez bizony a saját kudarcuk, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen ez a párt az utóbbi években kétes képzettségű és becsületű, legjobb esetben is középszerű embereket állított vezetői tisztségekbe, akik legfőbb ajánlólevele a vezér iránti odaadás és lelkiismeretlenség volt, nem a szaktudás és a tisztesség. A hozzá nem értésnek tudható be, hogy nálunk a hatékonyságot nem sikeres pályázatokban és beruházásokban, hanem központosításban és bürokráciában mérjük. Erre Winkler Gyula EP-képviselő szolgáltatott ijesztő adatokat még szeptemberben: az uniós pályázatokkal kapcsolatos bürokrácia 30 százaléka Brüsszelnek, 70 százaléka Bukarestnek köszönhető, az Európai Parlamentben elfogadott Kohéziós Politikára vonatkozó törvénykezés 270 oldal, az Európai Bizottság szabályzata mintegy kétezer oldal, a Bukarestben hozott szabályoké pedig 15 ezer (!) oldal. Emiatt veszítettünk az előző hétéves ciklusban kétmilliárd eurót a közlekedési és környezetvédelmi ágazatban. Kijött volna belőle van 150 kilométer autópálya vagy néhány szennyezett folyó megmentése...
Az 1989 óta halogatott, takargatott, elkent igazságszolgáltatásról pedig jobb nem is beszélni. Se szeri, se száma a Románia által nemzetközi szinten elveszített pereknek, fizetendő kártérítéseknek – ezeknek az árából is lehetett volna kórházakat építeni –, mégsem mozdul semmi ebbe az irányba. Ez már olyan szintű, mélyen begyökerezett és megingathatatlan korrupciót jelez a rendszeren belül, ami mindennél pontosabban jelzi, hogy mennyire távol állunk a valódi jogállamtól.