Egyre népszerűbbek a kocsmaszínházi előadások, de az ritkán fordul elő, hogy egy előadás kedvéért a színház változzon át kávéházzá, ahol friss feketét szolgálnak fel a közönségnek. Hogy miért kávéház? Mert Karinthy ott érezte igazán elemében magát, mert ez volt az a helyszín, ahol a Nyugat írói köre egykor élénk vitákat folytatott egymással, de ahol általában kicsit vidámabban, játékosabban volt jelen az irodalom, mint a hivatalos helyeken.
A stílusparódiák vagy irodalmi karikatúrák – ahogy maga Karinthy nevezte írásait – az eredeti művek mellett hallhatóak az előadásban, Kiss László nagyszerű érzékkel, szellemesen és rendkívüli művészi alázattal idézi meg a színpadon a magyar irodalom legközismertebb alkotóit.
Az előadó így vallott lapunknak a készülő produkcióról: „Már régen szívügyem Karinthy, kötődöm hozzá, nagyon szeretem, és nagyra értékelem azt a fajta humort, amit ő képvisel. Közhely már, de találó, amit ő maga mondott erről, hogy a viccben nem ismer tréfát… Többször is fontolgattam már, hogy egyéni előadást készítek Karinthyból, talán ez az évforduló és a színház vezetőségének pozitív hozzáállása kellett ahhoz, hogy az álmom valóra váljon.”
Karinthy Frigyes az Így írtok ti egyik kiadásának bevezetőjében arról ír: a Színházi Élet szerkesztősége egyszer őt bízta meg azzal, hogy költői versenyt rendezzen a fiatalabb kollégáinak, de elfelejtette elküldeni nekik a leveleket, ezért magának kellett megírnia helyettük a verseket. Hogy igaz-e vagy sem ez az anekdota, mindenki maga döntheti el, az kétségtelen, hogy Karinthy remek verseket írt társai nevében. A Városi Színház előadásának nem célja, hogy átfogó képet adjon az íróról, aki minden műfajban maradandót alkotott, csupán arra tesz kísérletet, hogy közelebb hozza őt hozzánk. Úgy szól Karinthyról, hogy valójában írótársait mutatja be az ő szemüvegének torzító lencséjén keresztül. Az előadást november 14-én, 25-én és 26-án is láthatja a közönség.