A szombat reggeli megnyitóünnepségen a múzeum zsúfolásig telt Bartók Béla Termében elsőként Erdély Judit, a zsűri elnöke és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének alelnöke köszöntötte az egybegyűlt diákokat és tanáraikat, röviden összefoglalva a rendezvény eddigi történetét, rámutatva, hogy a balladák és népmesék által valójában az anyanyelvünket ünnepeljük, amelynek néhány éve november 13-a a hivatalos ünnepnapja. Néhány közismert ballada felidézése nyomán a 200 éve született Arany Jánosról, majd az 500 éves reformációról beszélt, és Károli Gáspárról, akinek köszönhetően magyarul is olvashatjuk a Bibliát.
Fodor Sándor József, az oktatási minisztérium kisebbségi főosztályának tanácsosa elmondta, hogy a Kriza János mese- és ballada-előadó verseny az általa képviselt intézmény országosan elfogadott és támogatott eseményei közé tartozik, mert színvonalas, jól megszervezett, igényes rendezvény, amit a résztvevők széles köre is igazol. Ezután az elismert erdélyi pedagógusokból álló zsűrit méltatta, majd átadta a kisebbségekért felelős államtitkár asszony üdvözlő üzenetét, aki gratulált a szervezők és felkészítő tanárok felelősségteljes munkájához. „Míg a mesék igazsága száll szájról szájra, / Addig van remény, hogy megmarad a magyarnak hazája” – zárta szavait a Kárpátia zenekar dalszövegével a tanácsos.
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő kijelentette, mint ahogy korábban iskolaigazgatóként közvetlenül is részt vett ennek a versenynek a szervezésében, úgy a továbbiakban is számíthatnak a résztvevők az általa vezetett intézmény támogatására. Örömét fejezte ki, hogy ilyen sokan eljöttek, úgy vélte, ez ékes bizonyítéka annak, hogy a tévé és számítógép egyre nagyobb térnyerésének korában is van igény a hagyományőrzésre. Nagyon fontos a tiszta forrás, tette hozzá, mert szépség, becsületesség, bátorság árad belőle, mely által jobb emberekké válhatunk, és élhetőbbé tehetjük a bennünket körülvevő világot.
Zsigmond Emese, a Napsugár és a Szivárvány gyermekfolyóirat főszerkesztője örömmel nyugtázta, hogy az elmúlt napon szuperautókkal, menő cuccokkal, okostelefonokkal érkező fiataloknak jól áll a népviselet, mint mondta, jól érzik a diákok, hogy időnként ki kell kapcsolni a mobiltelefont, bármilyen okos is legyen az. A múzeumban gyakran elcsodálkozunk, hogy milyen kicsik az egykori vitézek páncéljai, mesélte, ami azért van, mert egyre nagyobb testű az emberiség. Azért van szükségünk a régiek szellemi hagyatékára, hogy az azokban mélyen megélt érzelmek – fájdalom, szerelem, áldozatok – által a testünkkel arányosan növekedhessen a lelkünk is.
A tegnapi záróünnepségen, miután Ördög-Gyárfás Lajos, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének ügyvezető elnöke köszönetét fejezte ki a szervezőknek, résztvevőknek és támogatóknak, többen felszólaltak a különböző kategóriákat értékelő zsűritagok közül, pár szóban méltatva a rendezvényt, majd sorban átadták a díjakat a legjobbaknak. A három fődíj mellett többen is dicséretben részesültek minden kategóriában. A legjobb mesemondó Gajai Petra (0–2. osztály), Kovács Máté (3–4. osztály), Kádár-Tóth Gergő (5–6. osztály), Berei Tamás (7–8. osztály) és Fülöp Imola (líceum) volt, a balladamondó versenyt Molnár Gergely, a balladaéneklés kategóriát pedig Nagy Szilvia (5–8. osztály) és Stekbauer-Hanzi Réka (líceum) nyerte. „Olyan is van itt közöttünk, akinek természetes dolog, hogy minden reggel magyarul szólalhat meg az utcán, de olyan is, akinek ünnep, amikor megszólalhat magyarul. Értékeljük ezt a kiváltságot, éljünk ezzel a lehetőséggel, hogy magyarul beszélhetünk!” – mondta a záróünnepségen Péter Sándor tanár.