Lángi József falkép-restaurátor elmondta, a templomtoronynak a hajó padlásterében levő oldalán található falképmaradványt Keöpeczi Sebestyén József heraldikus tisztította meg, írta és rajzolta le először a 20. század elején, és ő vetette fel a tatárfej-magyarázatot is. Később Kelemen Lajos úgy vélte: azért festhettek tatárfejet a templom falára, hogy intő jelként emlékeztessen az 1241-es tatárjárásra, amely elpusztította a környék lakosságát. Az ilyen hatalmas alakok a templomhomlokzatokon Szent Kristóf-ábrázolások szoktak lenni – jelentette ki Lángi József. Hozzátette, sem a tatárfej-értelmezés bizonyítására, sem a Szent Kristóf-értelmezés alátámasztására nincs semmilyen forrás, de míg tatárfejre nincs máshol példa, megannyi ismert analógia utal Szent Kristófra. A  középkori templomoknak leggyakrabban a település felé eső homlokzatára festették Szent Kristóf alakját. Egy kegyes hagyomány szerint ugyanis, aki reggel felkelve Szent Kristófra pillant, azt aznap nem érheti szerencsétlen halál. Sok ilyen ábrázolás volt a középkori templomok homlokzatán, de kevés maradt fenn. A Küküllővártól alig 30 kilométerre fekvő Darlac és a vele szomszédos Somogyom szász templomán azonban felszínre kerültek hasonló ábrázolások. A restaurátor az alak fejviseletét és vágott szemét sem tartja különlegesnek. Mint megjegyezte: a román kori festészetben általában valamilyen fejfedővel festették Szent Kristófot, és a küküllővárihoz hasonló süveges ábrázolásra is van példa.