Mózes László
Immár három bűnvádi eljárást tudhat magáénak Liviu Dragnea, a képviselőház és a Szociáldemokrata Párt elnöke. A korrupcióellenes ügyészség hétfő reggelre idézte be a politikust, s közölték vele, hogy 2001-ben alakult bűnszövetkezet megszervezésével (akkor még Teleorman megyei tanácselnökként tevékenykedett), hivatali visszaéléssel és uniós támogatások eltérítésével gyanúsítják. A pártelnököt a vádhatóság bejáratáig politikustársai is elkísérték, illetve távozásakor megtapsolták.
Az a kisebbik gond, hogy az efféle kísérgetések önmagában eredeti demokráciánk nehezen értelmezhető jelenségei közé tartoznak – a szociáldemokraták 1997-ben honosították meg szokásukat, akkor Năstase és Mitrea vezette kemény mag sorakozott fel a tizenegy év börtönre ítélt Gabriel Bivolaru mellett, majd 2011-ben a derék Ponta és csapata állt sorfalat az Argeș megyei tanácselnök, Constantin Nicolescu bevonulásánál, őt később hét évre ítélték –, ennél jóval súlyosabb, hogy Dragnea újabb ügye ismételten aggasztó kérdéseket vet fel.
Természetesen a szociáldemokraták vezérét, mint minden gyanúsítottat, a végleges és visszavonhatatlan bírósági ítélet kihirdetéséig megilleti az ártatlanság vélelme. Nagyon jó helyzetben így sincs, hiszen már két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a 2012-es népszavazással kapcsolatos perben. Jobb helyeken ez önmagában elég lett volna, hogy Dragnea vegye a kalapját és távozzon a közéletből, ám ha ehhez még további három bűnvádi iratcsomó társul, joggal kérdezhető: hiteles maradhat-e ítélethirdetésig Dragnea? Beszélhet-e szemrebbenés nélkül az igazságügyi rendszer átalakításáról, törvények módosításáról, a romániai állampolgárok jobb életéről? Ráadásul az erkölcsi és a politikai dilemmákat tetézi, hogy elítéltként és vádlottként miként lehet hitelesen érvelni az igazságügyi törvények megváltoztatásáról? Miként lehet ügyészállamról beszélni vádlottként? Mindezekre az érintettek egyetlen ellenérvet tudnak felsorakoztatni: titkosszolgálatok mozgatják az ügyészeket, mély és párhuzamos államban élünk.
Annyi bizonyos, súlyosbodik a politikai zűrzavar, a pénzügyi forradalom elbukni látszik. Dragnea pedig egyre rosszabb helyzetbe kerül – tegnap komoran, nyilatkozatok nélkül, csendőrök gyűrűjében távozott a korrupcióellenes ügyészségről –, s bár pártja még kiáll mellette, népszerűsége meredeken zuhan. Most pedig tetemes, huszonegy millió eurós károkozást emleget a vádhatóság, európai uniós támogatásokkal való visszaélések sorozatát. Ilyen körélmények között a szociáldemokrata pártelnöknek vélhetően egyetlen igazi célja marad: szabadulni a vádak alól, bármi áron. És minden más, jóléti ígéret, fizetésemelés szemfényvesztés, s csupán remélhető, még azelőtt távozik a közéletből, mielőtt kivezethetné ezt a szétlopott országot az Európai Unióból.
