Július elsejéig történt is némi osztogatás, és addig még mindenki a bőségben reménykedett, mert a kormány nem szűkölködött az ígéretekben. De homok kerülhetett a pénzosztó gépezetbe, amely úgy működik, mint a mezőgazdasági miniszter által csodának tartott tehén, amelybe elöl bemegy a takarmány és hátul kiadja a tejet. Ha jól tartják, sok tejet ad. A pénzosztó automatából, az államkasszából csak annyit lehet kivenni, amennyit korábban elnyelt. Most, sajnos, az etetéséhez nincs elég pénz. Kiderült máris, hogy néhány kivételezettet leszámítva a többieket csak etették azzal, hogy emelkedni fog jövedelmük.
Időközben a kormányzópárt belátta, igen sokan vannak, akik az állam tején, jobban mondva pénzén híznak, és ezért csökkenteni akarja számukat, már jövő év januárjától. Állam bácsinál 1,3 millió ember dolgozik, az összfoglalkoztatottak harminc százaléka. Őállamsága igen nagylelkű beosztottjaival, akiknek se szeri, se száma, és mivel olyan sokan vannak, nem tudja számba venni, hogy ki mit tesz-vesz a ház körül. Kormányberkekből kiszivárogtatták, amit mi régen tudtunk: minden párt, amikor hatalomra jut, saját embereit palántálja be különféle beosztásokba. Aztán pártok, pártocskák jönnek, mennek, be- és kiesnek a hatalomból, embereik viszont maradnak. Azt is mondják, hogy három embert is fizetnek egy papír megsétáltatásáért, akik most foggal-körömmel ragaszkodnak az állam tőgyéhez, jobban mondva jól tejelő állásukhoz. Egy kormánypárti, szociáldemokrata képviselő (Eugen Teodoro­vici) ápertén megmondta: „Az adminisztrációban egy dolgozik és hárman ülnek babérjaikon. A protekciósokat senki nem piszkálja… csökkenteni kell számukat, mert potyára nyelik az állam pénzét.” Most egyelőre azoktól akarnak megszabadulni, akik nem dolgoznak semmit, mert olyanok is vannak ám, akik még a hivatalba sem járnak be.
A leépítéseket a minisztériumokban kezdenék. Kivételt képez a külügy, a belügy és a honvédelem. Ezek alkalmazottjaira úgy látszik, nehéz helyzetében a kormány is számít, nem akarja bolygatni őket. Érthető is, hiszen a külügynek el kell adnia külföldön az itteni belpolitikát. A belügyet, ahová a hírszerzés is tartozik, szintén a maga oldalára akarja állítani, hogy az ellenzékre is jobban figyeljenek, és alkalomadtán a korrupcióellenes ügyészséggel némi dossziékat róluk is össze tudjanak hozni, ha majd az igazságügyet is sikerül megreformálniuk annyira, hogy ne csak őket piszkálja. A honvédelemre szintén ügyelni kell. Létszámát nem ajánlatos csökkenteni, azért megharagudna Amerika. Vigyázni kell a vele fennálló jó kapcsolatokra, mert ők is vigyáznak ám ránk. Milyen figyelmesek voltak Iohannissal, amikor ellátogatott Trumphoz fegyvert vásárolni négymilliárd euróra. Mennyi vállon veregetést és kézrázást kapott érte. És most, amikor a szenátus védelmi bizottságának jóvá kellett hagynia a vásárlásról szóló törvénytervezetet, a kormányzó pártok és az RMDSZ hiányzott az ülésről. Rá egy napra, lám, itt is termett Rex Tillerson amerikai külügyminiszter, hogy rendet teremtsen házunk táján. Trump biztosan megkérdezte tőle, hogy Romániában ki is az úr a háznál, mert az nem lehet, hogy ő tiszta potyára töltötte volna drága idejét Iohannisunkkal, pocsékolta volna ránk dicséretét, és azok után dugába dőljön a jó üzlet. Nagyon kell törődni a honvédelemmel, mert lám, a deveşelui katonai bázist is állandóan támadják. Birkának álcázott ellenséges erők folyamatosan zavarják az elhárító rendszert, mert a kerítéshez érve minduntalan beindítják a riasztókat. És megtörténhet, hogy egy ilyen támadásról azt hiszik, álriadó, s közben valósat  indítanak ellene. Trump erre hivatkozva még abba is beleszólna, ha csökkentenénk a védelmi minisztériumnál dolgozók számát.
Végeredményben én nem értem, miért is kell csökkenteni az állami alkalmazottak számát, amikor a szociáldemokraták Dragnea vezérükkel az élen kijelentik, hogy létezik a „párhuzamos állam”, és ha valóban így van, akkor ahhoz nem éppen kétszer annyi alkalmazott szükségeltetik? Ha a párhuzamos államot is saját uralmuk alá hajtják, akkor már nem kell senkit elbocsátani...