A történet a két főszereplő, a király és az udvari bolond közti rendkívül bonyolult kapcsolatról szól. A királyné haldoklik, a gyász súlya alatt pedig krízishelyzetbe kerül a két férfi különös barátsága. „Michel de Ghelderode modern kori lélektani drámája egy sajátos logikán keresztül olyan világba vezet be, ahol két ember élete a halálban, a hatalom a művészetben, a józan ész pedig a téboly végtelen kavargásában válik érvényessé” – írják az alkotók az előadás ajánlójában, hangsúlyozva, hogy bár a szerző jól meghatározott tisztségekről beszél darabjában, mindenekelőtt az embert kívánja megmutatni a színpadon a maga gyarlóságával, hibáival, küzdelmeivel.
A 20. századi avantgárd drámaírót az elnyomottak képviselőjének tartják, aki beteges gyerekként tapasztalhatta meg a Belgiumban élő flamand kisebbség helyzetét, emiatt pedig az emberek közti egyenlőség és az igazság mibenléte még inkább foglalkoztatta írói fantáziáját. Michel de Ghelderode szürrealitásba ágyazott képei Hieronymus Bosch németalföldi festő démoni világát idézik, Zakariás Zalán előadásában pedig ennek megfelelően nem a történet realitásának keresése, hanem a szavakból építkező víziók érzékeltetése és az általuk közvetített érzelmek igazsága válik központi szervezőelvvé.
„Több volt a szépsége, mint a nehézsége ennek a munkának, mert mindössze öt színésszel dolgoztam, kisebb csapattal pedig könnyebb elmélyülni, és általában arra is marad idő, hogy kísérletezzünk, megpróbáljuk tökéletesíteni a színészi játékot” – vallotta a rendező lapunknak, hozzátéve, hogy ez azért is fontos volt, mert ebben a darabban rendkívül gazdag a szavakon túli képek, érzetek világa. Az előadás elkészítésében Szakács László, Pálffy Tibor, Nagy Alfréd, Erdei Gábor és Szalma Hajnalka színművészek mellett Bereczki Ágota (dramaturg) és Csiki Csaba (díszlet- és jelmeztervező, zeneszerző) voltak a rendező közvetlen alkotótársai.