CSÉPLŐ GYULÁNÉ, Sepsiszentgyörgy. A megyei utászcégtől állítólag menesztett villanyszerelő felesége vagyok, és sehogy sem értjük a történteket. A férjem ugyanis nem vett részt a sztrájkban ― csak az azelőtti spontán megmozduláson ―, mert június 1-jétől rendes évi pihenőszabadságát töltötte, amit 25-én lábpanaszok miatt betegszabadságra váltott. Tehát a múlt hónapban egyáltalán nem dolgozott, és szabadság alatt nem lehet senkinek a munkaszerződését felbontani.
Ezalatt nem járt be, tehát a felmondólevelét sem kaphatta kézbe ― de szóban sem közölték vele a munkaszerződés felbontását, amikor az előleget kérte, mert szabadságpénzt nem vett fel. Igaz, az előlegnek csak felét küldték el ― 300 lej helyett 150-et ―, azt is nagy nehezen. Kihallgatásra valóban behívták a múlt héten, de 11-kor értesítették arról, hogy 8.30-ra várták ― hát hogy legyen ott? És hogy lehet utcára tenni egy már nyugdíjazását kérő, régi, jó szakembert csak azért a mondatért, hogy menjen gyalog az igazgató? Kálváriánk azonban ezzel nem ért véget, mert már az orvosok sem akarnak betegszabadságot adni neki (aki negyven év alatt két hétig hiányzott egészségi gondok miatt), mert olvasták az újságban, hogy állás nélkül maradt, és nincs biztosítása. Csak küldözgették egymáshoz. Ekkor ismét megkérdeztük a vállalatnál, azt mondták, nincs kitéve a férjem, mert szabadságon van. Hát ki tud itt eligazodni? Már teljesen kikészültünk idegileg mindketten.
FOGOLYÁN KRISTÓF-MIKLÓS, Sepsiszentgyörgy. A Háromszék július 1-jei lapszámában a város arculatával kapcsolatosan Antal Árpád polgármester a Bodok Szálloda előtti ,,tulajdonszerkezetről" is nyilatkozott. Nem tudom, honnan tájékozódott, de a terület törvényes örököseként közlöm a valós tényállást, amelynek sürgős orvoslására ezennel felkérem. Azon a helyen valóban házak álltak a hozzájuk tartozó telkekkel, amelyeket államosítottak, a néhai tulajdonos, dr. Fogolyán Miklós nem részesülvén semmilyen kártérítésben. A Ceauşescu-korszak városromboló évében az akkor regnáló párttitkár elvtársak utasítására, törvénytelenül bontották le a három épületet, kialakítva az ízléstelen, meghökkentő teret és egy színes cserépfedelű ,,üvegcsűrt". 2001-ben ― élve a törvény által kapott jogaimmal ― visszaigényeltem az elkobzott területeket és az engedély nélkül lebontott házakért más hasonlókat. Az előző polgármester, Albert Álmos úr számomra érthetetlen okokból hét év alatt sem volt hajlandó méltányosan és a törvény betartásával kezelni ezt az ügyet, sőt, a bírósági úton megszerzett jogaimat a mai napig is támadja, fellebbezi a Legfelsőbb Törvényszéken. Kérem, válaszát szintén nyilvánosan közölje velem és a hasonló sorsúakkal.
MOLNÁR IBOLYA, Barót. Szeretném megköszönni a magam és a fiam nevében a nekünk nyújtott segítséget mindazoknak, magánembereknek, intézményeknek, cégeknek, egyházaknak, akik/amelyek együtt éreztek velünk, és felmérve nehéz helyzetünket, segítséget nyújtottak, hogy megmenthessük 16 éves fiam, Molnár Attila szeme fényét. Senki nem tudja előre, hogy mit jelent ilyen helyzetben lenni. Csak akkor értjük meg igazán, mit jelent a mások segítsége, amikor vergődünk, mint hal a parton, és reménytelennek látunk mindent. Az Önök segítségével családomban másodszor is megadatik az a lehetőség, hogy ne az anyagiakon múljon a gyermekem jövője. Hiszem azt, hogy a segítő emberek jósága százszorosan fog megtérülni. Ígérem, hogy tájékoztatni fogom Önöket az objektív okok miatt július 9-re elhalasztott műtét eredményéről.
Ismételten kérjük olvasóinkat, hogy leveleiket, észrevételeiket teljes nevük és pontos címük, esetleg telefonszámuk feltüntetésével küldjék be (az e-mail cím nem elég). Kilétüket kérésükre bizalmasan kezeljük, de azonosíthatatlan szerzőjű véleményeket, panaszokat nem közlünk. A más lapokban megjelent írásokra ott kell válaszlehetőséget keresni. Megértésüket köszönve, továbbra is érdeklődéssel várja a postát a szerkesztőség.
