Ugyanis rendes, meglévő hazánk mellett, amelyben nap mint nap töltjük víg napjainkat, még van egy másik, egy párhuzamos is, amelyről eddig nem tudtunk, pedig abban is benne vagyunk nyakig. A párhuzamosokkal már Bolyai Jánosunknak is meggyűlt a baja majd’ kétszáz évvel ezelőtt, így nem csoda, ha mostani vezetőink is úgy jártak, mint ő. Erről az új államalakulatról, a Párhuzamos és Törvénytelen Államról újólag a szociáldemokraták legutóbbi, herkulesfürdői tanácskozásán beszéltek a párt főkorifeusai, és el is ítélték íziben annak működését. Hogy a két párhuzamos állam mikor válik majd újból eggyé, arról nem szólt a fáma, ahogy a párt feje és a kormányfő sem. Az viszont köztudott, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, s így reménykedhetünk, hogy jön egy újabb nagy egyesülés, és a végtelen végén, abban az új, egyesített államban élhetjük boldog életünket, csak egy kis türelem kell, amíg eljutunk odáig. Az említett belső, szakadár állam felszámolását, illetve egyesítését megvalósítani akaró szociáldemokraták mintha nem is tudnák pontosan, kik is vesznek részt abban. Azt mondják, hogy az úgynevezett párhuzamos állam közpénzek felhasználásával, állami intézmények révén próbálja megkaparintani illegitim módon a politikai hatalmat, nyomást gyakorol a politikai döntéshozókra és a bírói karra. Azt is sugallják, mintha az igazságszolgáltatás és a titkosszolgálatok Iohannis közreműködésével részesei lennének ennek a párhuzamos államnak. A harc máris megkezdődött a két állam között, de reménykedünk, csak azért, hogy a kettő egyetlen egységes, nagy nemzetállammá váljék, hiszen mindig valami ilyesmi volt a románok álma. Az igaz, hogy nagyon nehéz így harcolni, mikor még azt sem lehet tudni pontosan, hogy hol lapul az ellenség, és kik is vezetik ezt a másik, Párhuzamos és Törvénytelen Államot. Ezért a vele való küzsdölődés szélmalomharcnak tűnik, amelyet Don Qujote és Sancho Panzaként az egyre búsabb képű Dragnea és hű társa, a borús homlokú kormányfő, Mihai Tudose folytat. Az a baj, hogy a szélmalom vitorlája néha kupán vágja Dragneát, és ő nehezen tudja kivédeni e csapásokat, mivel újabb és újabb bűnvádi eljárásokat indítanak ellene. Most legutóbb zárolták vagyonát, a korrupcióellenes ügyészség így szeretné biztosítani az állítólagos, 127 milliós kár megtérítését. Bár a gyakorlat azt mutatja, hogy a hatóságok sok mindent zárolnak, de gyenge lehet a zár, és alig sikerül valamit behajtani az államkasszába.
Mikor behívatták az ügyészségre, párttársai közül néhányan egy emberként álltak ki mellette. De akadtak olyanok is, akik hangos tüntetéssel követelték lemondását, mert vannak hálátlan és elégedetlen emberek, akik azért, mert ötven banival drágább lett a tojás és jócskán megdrágult a vaj, a fejét követelik. Pedig a mezőgazdasági miniszter megmagyarázta, a tojás áremelkedésének oka az úgynevezett tojásgörbe lefelé konyulása. A statisztikák szerint ősszel ugyanis visszaesik a tyúkok tojási kedve. A tojásgörbe alatt azt érthette, hogy ilyenkor már csak horgasakat tojnak. Aztán a tojáshiány miatt felmegy annak ára. A vaj árának drágulásáról nem mondta ugyanazt, pedig bizonyosan azt is a vajhiány okozta. A vaj eltűnt a piacról, mert máshol található, hiszen nap mint nap újabb és újabb gyanúsítottakról derül ki, hogy vaj van a fejükön. Bár a delikvensek tudhatnák, hogy ez esetben nem szabad napra állni, de sajnos, ha reflektorfénybe kerülnek, a vaj akkor is elolvad. Ezért emelkedik az ára sok  minden egyébnek is, ami eddig még nem drágult meg.
Mindezek miatt legújabb kormányunkat vádolják, mondván, hogy ők és az új pénzügyi forradalmuk az oka mindennek. Lehet gyanítani, hogy az új forradalomnak mi leszünk a vesztes hősei, annyi különbséggel, hogy nem kapunk forradalmárigazolványt és juttatásokat, mint azok, akik olyan városokban küzdöttek ’89-ben, ahol nem is volt forradalom.