Most, legutóbb a cirkuszporondon az ellenzékiek újabb kormánybuktatási kísérletet mutattak be. Az attrakció vérszegényre sikeredett. Nálunk világpremierként a kormányt csakis a kormányzó pártok tudják megbuktatni, mint ahogy az az előző miniszterelnök leváltásakor is történt. Azért merték az ellenzékben levők megkockáztatni az újabb bizalmatlansági indítványt, mert biztosak voltak benne, hogy úgysem sikerül. Isten őrizz, hogy ők kerüljenek hatalomra, mert nem tudnák, mihez kezdjenek, és belebuknának a sikerbe.
A bizalmatlansági kezdeményezés ennek ellenére alaposan elő volt készítve. A liberális pártvezér, Ludovic Orban saját kezével élő láncot akart vonatni a parlament köré. A láncban sajnos ő volt a leggyengébb láncszem, mert nem sikerült elég tiltakozót verbuválnia. Mivel az épület nagyon nagy, és csak egy fél láncra való ember gyűlt össze, így hiába csörömpölt.
A bizalmatlansági hacacáré egy termékbemutatóval kezdődött, amelyet a liberális párt képviselője, Florin Roman celebrált, a szószéken egy zacskó élelmiszerrel jelenve meg, amelyeket egyenként felmutatott, és mindegyiknek bemondta régi és új árát. Teljesen hiába, mert a kormánypártok képviselői nem voltak azokra vevők. Viszont azoknak, akik odahaza követték az eseményeket, nagy segítségére volt e tájékoztatás, és nem kellett az üzletbe rohanniuk, élő egyenesben szerezhettek tudomást, hogy ismét drágább lesz az életük. A szónok egy kindertojást nyújtott át a miniszterelnöknek, tájékoztatván, hogy az már olcsóbb, mit a rendes tyúktojás. A miniszterelnök, Tudose nem ismeri a francia királynő, Marie Antoinette mondását, aki, amikor Párizsban 1789-ben a kenyér ára miatt lázadás tört ki, azt mondta: Ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot! Ha ismeri, replikázhatott volna, hogy ha drága a tojás, egyenek kindertojást. Hiszen ők akkorát emelnek a béreken, hogy a haszonélvezők egyhavi 3 lejnyi pluszjövedelmüket felpótolják néhány banival, s máris vehetnek abból egy csokitojást, amely még meglepetést is tartalmaz. Így édesedhet tovább életünk, és ráadásul még meglepetésekben is részünk lehet. Mert bizony a kormány egyfolytában abban sántikál, hogy meglepjen bennünket. Lassan úgy megszokjuk, hogy már semmin nem lepődünk meg. Közben a kormányfő, Mihai Tudose azzal szédíti hallgatóságát, hogy a földkerekén Kína után nálunk a legnagyobb a gazdasági növekedés. Csak nehogy megelőzzük, mert akkor 1,3 milliárd kis kínai meglátja, hogy milyen csóré a fenekünk.
A Mentsétek meg Romániát Szövetség elnöke, Dan Barna jelzé minap, hogy a kormány azzal dicsekszik, Románia a bolygó új gazdasági tigrise ugyan (miért nem medvéje?), de a bukaresti iskolaigazgatóknak még sincs pénzük a tanárok fizetésére. Nos, így folytatódtak minap a pengeváltások a politikai cirkusz porondján. Amikor az ellenzék ismét a háromlejes fizetésemelést hánytorgatta fel, akkor a miniszterelnök azzal állt elő, hogy majd, amikor nyugdíjba mennek, húsz százalékkal nagyobb nyögdíjat kapnak. Bizonyára titokban abban reménykedik, hogy ő már nem lesz addigra kormányfő, akit meglincseljenek, s különben is, az egészségügyben tapasztalható gondok miatt amúgy is csak kevesen érik majd el a nyugdíjkorhatárt. A cirkuszban fellépett volt elnökünk, a nélkülözhetetlen ripacs Traian Băsescu is a Népi Mozgalom Pártjából, aki magához véve a tojásrácsot, megkérdezte a kormánytagoktól, hogy nem hiányoznak-e valakinek a tojáskái.
Orban, Barna és Băsescu elvárta volna, hogy a szavazásnál mellettük legyen az RMDSZ is. Viszont ilyen névvel sem Orban, sem Barna ezután sem tehet cserébe semmilyen gesztust a magyarok felé (pl. március 15. ünneppé nyilvánítása). Még azt hinnék róluk, hogy magyar származásúak. Băsescu is velük együtt vonított a magyarokat érintő kedvező kezdeményezés ellen, ami nem is csoda, mert feledtetni szeretné korábbi eltévelyedéseit, amikor még március 15-én kedvesen üzengetett, puszit dobált nekünk.
Különben is ott van december 18., a romániai nemzeti kisebbségek napja, minek nekünk még külön kiváltság?