A novemberi Természetfilmek hétvégéje után – a Filmdzsungel közismert, szerethető produkcióit hozta el a Székelyföldi Vadászati Múzeumba – a Vadon Egyesület tagjai úgy vélik, Sepsiszentgyörgy mozija, kulturális terei megbírnak egy rendszeres természetfilm-fesztivált is, ezért nekiláttak előkészíteni azt. Demeter János, a Vadon Egyesület igazgatója azt mondja, a szintén Sepsiszentgyörgyhöz kötődő Transnatura nemzetközi fotópályázat sikere, elismertsége jó belépő egy  filmes rendezvényhez. A világ természetfotósai számon tartják a szentgyörgyi kezdeményezést, tudnak róla, és fotóikat el is küldik a székelyföldi megmérettetésre, amelynek idén ősszel immár a negyedik kiadását tartották meg (a pályázatra félezernél több fénykép érkezett). A legjobb fotókból összeállított kiállítás egy évig a vadászati múzeum alaptárlatának számít, s amikor nincsenek újabb fotók a falon, bármikor megtekinthető családok, diákok, iskolás csoportok számára egyaránt. Hiszen lehet-e jobb vizuális környezetet találni egy rendhagyó biológia- vagy földrajzórához, mint Máté Bence és társai fényképei?
A Filmdzsungel csapata mellett ismerkednek a gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztivál szervezőivel, s fonják az efféle rendezvényekhez szükséges kapcsolati hálót. Az mindenképp bizonyos, hogy térségünk arculatához hozzátartozik a természetközeliség, a természettel való harmónia, a zöld-közeliség olyan érték, amely Háromszék, Székelyföld sajátossága, s amelyet  érdemes mindenféle fórumon, rendezvényen megmutatni. Így a filmfesztivál új arculati elemet is jelentene, további lehetőséget teremtene, hogy megmutassuk magunkat a világnak, de arra is, hogy az itteniek is láthassák, mi foglalkoztatja napjainkban a természetfilmek készítőit. Látványos, nem ismeretlen műfajról van szó, amelyre a társadalom nyitott, ezért Demeter János úgy véli, e cél érdekében akár a magánszférából is lehet majd támogatókat találni. Egyelőre az körvonalazódik, hogy 2018-ban csak a hagyományos fotós megmérettetést szervezik meg, s próbálják úgy alakítani a kapcsolataikat az alkotókkal, a filmes körökkel, hogy a természetfilmes rendezvényt is meg tudják honosítani. A legfontosabb mind fotóban, mind filmben, hogy Székelyföld természeti értékeit, az itteni körülményeket lehessen hitelesen, magas szakmai színvonalon ismertetni, így ideje lenne komoly filmes produkciókat készíteni e sajátosságokról, ehhez pedig szakmai partnereket, szövetségeseket kell keresni, kezdve a forgatókönyvíróktól – magyarázza Demeter János. A Vadon Egyesület erőssége,  hogy a Transnatura lebonyolítása mellett sikerült összefognia a természetfotózás kedvelőit, s tervezik, hogy egy profi csillagvizsgáló távcső segítségével jövőtől beavathatják majd az asztrofotográfiába az érdeklődőket, de nem tesznek le nagy elképzelésükről, a csillagpark-projektről sem.
És hogy mire számíthatnak a természet-, illetve tudománynépszerűsítő filmek kedvelői? A mostani ízelítő alapján érdekesebbnél érdekesebb, képernyőkön sem mindig látható történetekre. Ilyen például, amikor Máté Bence, a világhírű magyar természetfotós hétköznapjai, tanyai élete, lesépítési technikája kerül közelképbe, azaz rápillanthattunk a fiatal, mindösszesen 32 éves „munkamániás” fiatalember rendhagyó alkotói énjére. Vagy: a székelyföldi nagyvadak életéről olyan közvetlen, bárki által kedvelhető hangnemben meséltek, hogy a néző joggal érezheti, a napjainkban oly sokat szidalmazott medve nem ellenség, hanem csupán életterétől, táplálékától megfosztott, sajnálatra méltó vad. A Filmdzsungel eme alkotásának kedvelhetőségéről olyan narrátor, pontosabban filmszereplő gondoskodik (akárcsak a Vargyas-szoros bemutatása esetén), mint Varga Livius, a Quimby zenekar frontembere. De felvillant Samu, a film révén életre keltett kőbaltás ősember is, aki háromszázezer éve éldegélt Vértesszőlős környékén.
Egy szó mint száz: Sepsiszentgyörgy ne csupán a természetfotó bástyája legyen, hanem a természetfilmé is!