A város Csíkszereda felőli bejáratánál a hatalmas aréna fénylik, parkolójában a több száz gépkocsival, bent pedig kétségkívül nemzetközi szintű mérkőzés zajlik, egyként dobban a közönség szíve, zúg a biztatás, a taps a legfrissebb statisztikák szerint a kontinens legjobb 50 csapata közé felzárkózó Sepsi-SIC-nek, hogy aztán a meccs végén a több mint kétezer néző együtt énekelje a székely himnuszt: otthon vagyunk Európában is. A modern csarnok, az immár nemzetközi szinten is komoly játékerőt képviselő csapat, a lányokat mindenhova elkísérő, sportszerűségből, lelkesedésből példamutató szurkológárda együtt olyan hangulatot áraszt, olyan benyomást kelt, mintha egyre inkább Európa és a világ jobbik feléhez tartoznánk.
Hogy aztán másnap reggel visszazökkenjünk a sivár romániai valóságba. Mert bár jelszavaikban talán egy fokkal visszafogottabban, mint a korábbi években – legalábbis a Kifelé a magyarokkal az országból rigmus ezúttal nem csendült fel, bizonyára igen szigorú hatósági tiltás nyomán –, de ismét csak idegenből érkezett szélsőségesek üvöltötték fel a város központját péntek reggel, december elsején. Az Új Jobboldal neonáci szervezet sepsiszentgyörgyi kiruccanása lassan megszokottá, unalmassá kezd válni: az előző alkalmaktól eltérően jobb belátásra tértek, s nem voltak jelen a kesztyűt felvenni óhajtó, tiltakozó magyar fiatalok, bámészkodók is alig – a csendőrök gyűrűjében Nagy-Romániát éltető, Avram Iancut megidéző, kirekesztő jelszavakat ordító szélsőségesek látványa (többen maszkkal takarták el arcukat) azonban még talán az ünnepelő románokat is zavarta. Sepsiszentgyörgy péntek délelőtti arca méltóságteljesnek, ünnepinek, európainak a legkevésbé sem nevezhető – öröm az ürömben, hogy ebben nem a város lakói, hanem az idegenből érkezettek a vétkesek.
És végül vasárnap este, a hagyományossá vált adventi gyertyagyújtás bensőséges hangulata a több száz családdal, kisgyermekekkel, idősekkel a főtéren, az adventi koszorú, a gyertyák fénye, a közösség ünnepe. Az élő város, az élhető város, az otthonunk. Amelyet messziről jött idegenek minden igyekezetük ellenére sem tudnak megváltoztatni. Amely olyanná lesz, amilyenné tesszük mi, az itt élők.