Napjainkban nagyon szorgosak a különféle védő személyek, szervezetek. Mint nálunk az etetett és bőszen védelmezett medvék. Hol jogokat, hol területi épséget, hol személyes szabadságot védenek. Ezzel nem lenne semmi baj, ha nem lenne ez a védelem nagyon szelektív és egyoldalú.
A budapesti törvényszék nemrég tárgyalta a Magyarországra érkező migránsok emberi jogainak védelmében indított keresetet. Az ítélet alapján, ha valakit kirabolnak, molesztálnak, és utólag minősíti az őt megtámadó személyeket, egy „jogvédő” beperelheti és kártérítést követelhet, mert megsértette a támadók emberi méltóságát. Az nem számít, hogy a támadók kiléptek a jog keretei közül, hogy egy sor jogszabályt megsértve betörnek egy országba, ahol félelmet, riadalmat keltve, kárt okozva vonulnak végig... A magyar állampolgárok jogairól, akiknek akaratukon kívül kellett elviselniük ezeknek a betörő csoportoknak a félelmet okozó vonulását, a pert kezdeményező Magyar Helsinki Bizottság hallgatott, nem ez volt a fontos számukra.
Az Európai Parlament plenáris ülése jóváhagyta a menekültügyi rendszer reformtervezetéről készített jelentést, amely alapján megkezdődhetnének az egyeztetések a tagállamok kormányaival. A tervezetben nem szerepel „kötelező kvóta”, de szerepel egy korrekciós elosztási mechanizmus, amely szerint a migránsokat egy telített országból oda helyeznék, ahol kevesebben vannak. Az áthelyezést egy szolidaritási hozzájárulás fejében fel is lehetne függeszteni. „Kötelezőkvóta-rendszer” így kiírva nincs, de az átadás központilag történne, egyszerű többségi szavazat alapján. Vagyis erővel kényszerítenék rá a kötelező betelepítést a keleti tagokra, és súlyos pénzbüntetést szabnának ki azokra, akik ezt nem akarják. Olyan mechanizmust vezetnének be, amelyről sem a társulási szerződésben, sem a költségvetés elosztásában nincs szó. De egy etnikai csoportnak sincs joga arra, hogy más etnikai csoportok által megtermelt anyagi javakat felhasználva folytassa saját bővített reprodukcióját. Szaporodjék minden közösség saját erőforrásainak mértékében. Nincsen olyan jog, amelyre hivatkozva elvitatható lenne egy etnikai közösség joga saját védelmére. Amikor kidolgozunk egy védőoltási rendszert, akkor sem a paraziták, hanem saját védelmünkre gondolunk. Értsék meg a tisztelt jogvédők, migránsvédelmezők, hogy itt disznóhúst fogyasztva inkább a kereszt az itt élők számára meghatározó szimbólum, mint hogy a feneküket Mekkával ellentétes irányba fordítva a földre boruljanak.
Külügyminiszterünk nagyon védi Spanyolország területi egységét. Vehemensen hangsúlyozza, hogy a függetlenség, az önrendelkezés állami hatáskör, és csakis a központi államhatalom beleegyezésével lehet ezt elérni. Nem lehet szó sem szabad véleménynyilvánításról, sem demokratikus akaratról. A nemzetközi jogot mindenképpen be kell tartani. Ez elvi kérdés, még akkor is, ha ez gumilövedékekkel történik. De a Moldovai Köztársaság, az más kérdés, ahogy más kérdés a balázsfalvi nagygyűlés vagy a trianoni béketárgyalás is. Vagy az 1989-es események is a Ceauşescu kormánnyal történt egyeztetések alapján történtek? A gumilövedékek, az aránytalan rendőri fellépés ellen sem tiltakoztak a jogvédők, ahogyan nem érte el az ingerküszöbüket a 2006-os budapesti kardlapozás, lovasroham, lövöldözés, gumibotozás sem. Vagy csak egyszerűen hiányzott az anyagi fedezet a fellépéshez?
Túlságosan egyoldalúak és részrehajlóak ezek a védelmek ahhoz, hogy egyszerű katasztrófaelméletnek lehessen tekinteni az irányítottságot.
Szakács Béla
