N. KÁNYÁDI MIHÁLY, Szentivánlaborfalva. Régen, még a modern hadviselés előtt a csatákat gyalogos vagy lovas sereggel vívták. Elöl ment a hadvezér, utána vagy mellette a zászlóvivő. A zászló a csapat vezérlő csillaga volt, amíg lobogni látták, addig állt a had. Fontos volt a csatazászló, az országzászló, az egyházi és a tartományi zászló is, ma is alapvető értékű jelkép, amikor már másképp csatázunk. Épp ezért megdöbbentő, ami a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban az országzászló felvonásának kapcsán történt novemberben. Eddig azt hittük, hogy Románia jogállam, de az erőszakszervezetek nagy félelmükben megfélemlítették a szervezőket és a városvezetőket, hogy letartóztatás lesz a vége, ha felvonják a zászlót, mert ez irredenta, soviniszta, revizionista, terrorista értelmezést kap. A kezdeményezők helyesen döntöttek, amikor kitértek az igazi soviniszta megnyilvánulások elől: az okosabb enged. Ezek után kíváncsian vártuk a repressziós szervek december elsejei intézkedéseit az idegenből jövő bajkeverők ellen. Jó lenne, ha mindkét oldalon okosabban próbálnának viszonyulni a másikhoz!
Id. JÁGER ÁRPÁD, Felsőrákos. Az egymásrautaltság jegyében zajlottak a Nagyváradon és Aradon november végén megtartott, a román–magyar viszonyt elemző konferenciák. Hogy a józanságra törekvő párbeszédnek lesz-e foganatja, az a jövő zenéje, de az biztos, hogy megbékélésre szükség van. A román demokrácia gyermekbetegsége, hogy semmilyen formában nem akarja elfogadni a székely-magyarság létét, szabad akaratát sorsának alakításában, anyanyelvének, jelképeinek, egyéb jogainak érvényesítését. Sajnos, ebben a Román Akadémia is részt vesz, amelynek 84 tagja idegengyűlölő, magyarellenes üzenetet fogalmazott meg a közelgő centenárium ajándékául. Ennek egyik oka az RMDSZ halogató, megalkuvó politikája, az, hogy nem szögezték le kezdettől fogva a magyarság követeléseit, és nem tudatosították a többséggel, hogy nem akarjuk Székelyföldet elvinni sehova, mert itthon akarunk élni. Tömérdek tapasztalatunk van már arról, hogy a halogatás és megalkuvás több kárt okoz, mint hasznot. Sajnos, az Európai Uniótól hiába várjuk gondjaink megoldását, mert vezetőit nem érdekli a kisebb népek sorsa, ráadásul úgy tudják, hogy nálunk mintaszerűen meg van oldva minden...
HUSZÁR SZILAMÉR, Sepsiszentgyörgy. Sajnos, olyan környezetben élnünk, amelynek a józan észszerűség határát meghaladó jelenségei mutatják, hogy itt valami nincs rendben. Első pillantásra jó viccnek tűnik, hogy az Olt utcai betérőnél az út közepén beszakadt aknafedő veszélyére a közeli kuka szemetével hívják fel a figyelmet. Szintén a poén kategóriába sorolható, hogy – hála a Tega munkatársainak – mindig friss szemét jelzi a veszélyforrást lassan már két hete, és az utászok még sehol sincsenek. Siralmas viszont az összkép, amikor a nem éppen olcsó, jó minőségű reklámpannón azt olvassuk: a munkálatokat a Fejlesztési Minisztérium finanszírozásából valósították meg, haszonélvező Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala. Nincs feltüntetve a legfontosabb: mikor fejezték be a munkálatokat, ki volt a kivitelező, és hány év az adott útszakasz garanciális javítása. Az ott lakók többen meg is jegyezték, hogy ez is bizonyítéka a polgárok semmibevételének, nem beszélve arról, hogy elhanyagolt bejárat vezet az idén licitálásra bocsátott fizetéses parkolóhoz...
