Egy esztendeje, a december 11-én tartott parlamenti választásokat fölényesen megnyerve jutott hatalomra az uralkodó szociálliberális koalíció. Az akkori voksoláson a szavazatra jogosultak csupán 39 százaléka határozott erről, 61 százaléknyian nem éltek választói jogukkal.
Kimondani is sok, hát még érzékelni, mit eredményez egy, az országot gazdaságilag és jogilag egyaránt vakvágányra terelő politikai többség. Mely élve a megszerzett lehetőséggel, kormányozni próbál, tudása és elkötelezettsége szerint. Ha az elemzők ismernék, szabadon idézhetnék néhai Antall József miniszterelnököt: tetszettek volna többen és főként, másra is szavazni. Mert a szociáldemokrata tábor, mint mindenkor, akkor is teljesített, mikor a távol maradók nagy része azt érezte, nincs akit választani.
Ám a regnáló hatalom nincs tekintettel a voksolást elutasítók fanyalgására. A szociálliberálisok immár egy éve teszik a dolgukat, konokul, fütyülve szinte mindenféle bírálatra. Most éppen a jogi bizottságban gyorsítottak, s minden jel szerint a parlamentben is sebesen elfogadják az igazságügyi törvények módosítását. Nem érdekli őket, tüntetnek-e tízezrek, mit mondanak a nyugati diplomaták – Hans Klemm amerikai nagykövet az eddigi aggodalmaskodás mellett már azt hangsúlyozza, ha nem független az igazságszolgáltatás, illetve ha nem lépnek fel határozottan a korrupció ellen, az ország sebezhetővé válik a külső (orosz) befolyásolási kísérletekkel szemben! –, futószalagon, érdemi vita nélkül, diktatúrát idézve határoznak.
Így érthető, hogy a vasárnap esti tüntetések is folytatódnak, s vélhetően a király halála miatti nemzeti gyász napjai is feszültek lesznek. Dacian Cioloș volt kormányfő eközben bejelentette, mozgalmát párttá alakítja, s máris egyfajta tiltakozó közösséget kovácsolt össze a nemzeti liberálisokkal és a Mentsétek meg Romániát Szövetséggel. Akár reményteljes is lehetne Cioloșék feltámadása, ám a volt technokrata miniszterelnöknek korábban és határozottabban kellett volna lépnie, s akkor talán ma nem ezt a politikai palettát szemlélnénk. Persze, jobb későn, mint soha, de parlamenten kívüli alakulatként nehezen tudnak labdába rúgni, bármennyire is népes a szurkolótáboruk. A szociálliberális koalíció pedig úthengerként nyomul előre, elképzeléseiktől nem állnak el. Rég volt a mostanihoz hasonló társadalmi és politikai feszültség, s e zűrzavarban az RMDSZ is mérlegelhetné, meddig éri meg az ördöggel cimborálni? Mi lesz ennek a szövetkezésnek az ára, főleg, ha kisebbségi tekintetben sem sikerül lényeges törvénymódosításokat kicsikarni? A román civil társadalom megvetését már rég kiváltotta a szövetség, a magyar választók sem elégedettek, s hogy ezt érdemes-e tovább fokozni, hát ezen is el lehetne töprengeni az év végi, nyugodtabb napokon. Ha lesz egyáltalán ilyen, mert a jelek nem az áhított adventi elcsendesülésre mutatnak, legalábbis össztársadalmi szinten bizonyosan nem. Nincs béke, nincs békesség, egy év zűrzavar után csak a káosz fokozódik.