Begorombult Albert Álmos, az RMDSZ Alsó-Háromszéki szervezetének elnöke, s példás büntetést ígér azoknak, akik eltértek vagy a megyei megítélés szerint eltérni véltek a szövetség hivatalosan meghirdetett választási politikájától.
Árulót kiált például a vargyasi alpolgármesterre, mert az a másik magyar párt, az MPP felkérésére és szavazataival elfoglalta a faluvezető-helyettesi széket. Lapunk szombati számában közzétett nyilatkozata végén a területi elnök még néhány RMDSZ-tagnak példás büntetést helyezett kilátásba, mert úgymond megszegték a pártfegyelmet, elárulták a szövetséget. Most, néhány héttel a helyhatósági választások után, s pár hónappal az általános választások előtt a szigorkodás, keménykedés fölöslegesnek tetszik. Ha ugyanis a csúcson, Markó—Tőkés szintjén az együttműködés lehetőségeiről tárgyalnak — igaz, egyelőre nem kézzelfogható eredménnyel —, helyben lesújtani a pártfegyelem bunkójával enyhén szólva nevetségesnek tetszik. És teljesen fölöslegesnek, hisz a megyében hellyel-közzel ugyan, de elfogadták az RMDSZ—MPP-együttműködést, s ahol nem tették, ott az elkövetkező időszakban lesznek kénytelenek erre az útra lépni, vagy tudomásul venni: a háborúskodás csak kárt okoz. Nagyon egyszerű és praktikus okok miatt: a magyar választópolgárok száma vészesen csökkent, egyre kevesebben hajlandók az urnák elé járulni, ráadásul az új választási rendszer, az úgynevezett névre szóló körzetes módszer már eleve csökkenti a magyar parlamenti képviselők számát. Maga az RMDSZ csúcsvezetése ismeri el, hogy jó esetben is legalább hat honatyával kevesebbet sikerül az ősszel a törvényhozásba juttatnia. A megbékélés, a magyar—magyar összefogás késik, a hírek szerint a Tőkés—Markó-találkozó áttörést nem hozott, szerencsére nem borították egymásra az asztalt, hanem ígérik, két hét múlva folytatják. Nos, ilyen körülmények között az RMDSZ-nek, mely — hányszor írtuk már le, és hányszor fogjuk még — nem párt, hanem úgynevezett ernyő- és érdekvédelmi szervezet, kár pártszankciókkal sújtania elveihez és programjához hű embereit, hisz az őszi számvetéskor kiderülhet, szükség lett volna rájuk. És kár árulót kiáltani azért is, mert a helyhatósági választások utáni időszaknak nem pártpolitikáról, hanem az önkormányzatiságról, a decentralizálásról kellene szólnia, arról az egyszerű elvről, hogy a döntéseket helyi szinten, a közösség érdekeinek és igényeinek messzemenő tiszteletben tartásával kell meghozni.
Ízetlen erőfitogtatásnak tetszik jelen körülmények között az Albert-nyilatkozat. Csata előtt nem szétverni kellene a tábort, hanem megerősíteni, bátorítani, összefogni.
