Az emberek ízlése egyéni, egy életre szólóan a gyermekkori ízélmények, azaz édesanyánk (olykor táji jellegű) recepttára határozza meg. Jómagam szeretem az erősen fűszeres és savanyú ízhatású ételeket, mások meg sem tudják enni az ilyent. Nos, ha ez így van, ismerjük meg, melyek azok az íz- (aroma-) kategóriák, amelyek jellemzőek a vadon élő növényekre is.
* virágillatúak: gyepűrózsa, illatos ibolya, erdei mályva, tavaszi kankalin
* enyhén vagy erősen fűszeres: fekete nadálytő, lándzsás útifű, medvetalp, medvehagyma, csalán, szurokfű, vadmurok, fehér árvacsalán, őszi vérfű
* kesernyésen fűszeres: fekete üröm, kerek repkény, pongyolapitypang, mezei cickafark
* savanykás: mezei sóska, erdei madársóska
* csípős: közönséges borbálafű, orvosi vízi torma, réti kakukktorma
* gyümölcsös-savanykás: sóskaborbolya, madárberkenye, homoktövis
* gyümölcsös-fanyar: kökény, galagonya
* fanyar-édes: vadszeder, málna, erdei szamóca.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy az erdei-mezei vadnövények íz-aromahatása erősebb, mint a termesztett növényeké. Ebből következik, hogy eleinte kevés vadnövénnyel főzzünk vagy tegyük szendvicsünkre, esetleg vegyítsük hasonló (azonos) ízhatású termesztett növényeinkkel, amíg megtapasztaljuk mennyiségükhöz viszonyított valódi értéküket. A nyersen fogyasztott vadnövények erős ízét főtt burgonyával, almával, naranccsal, dióval, mogyoróval enyhíthetjük. A vadsaláták készítésénél ízfokozó hatású a majonéz, vörös- vagy fokhagyma, almalé, mustár.
