A gyermek születése minden család életét gyökeresen megváltoztatja, hát még akkor, ha egyszerre három kisbaba érkezik. Négy esztendővel ezelőtt ez történt a sepsiszentgyörgyi Kusztura Júlia és Donáth László életében – lapunk akkor is felkereste a boldog szülőpárt –, s mint kiderült, tízéves kapcsolatukat még jobban összekovácsolta a nagy család, Samu, Dani és Boróka pedig szeretettel körülvéve cseperedik fel, és mint minden gyermek, anya és apa ölelésében érzik magukat a leginkább biztonságban. Egy hétköznap bepillantottunk otthonukba, és rövid idő alatt megéreztük: bár szűkösen férnek el az egyszobás élettérben, ez számukra a boldogság szigete.
A hármasikrek családjában fél hétkor indul a nap, Samu és Dani csak cumisüvegbe töltött banános tej behörpölése után hajlandó felkelni, Boróka csak este iszik tejet. Sorban áll a három bili, és amikor ezen is túl vannak, gyors öltözés, indulás óvodába. A család egy Szemerja negyedi turkálót működtet, Júlia ott árul, legtöbbször ő viszi a gyermekeket óvodába, délután pedig ő veszi el őket. László váltásban dolgozik egy helyi gyárban, a délelőtti műszak megakadályozza abban, hogy otthon a reggeli programban segítsen, de ilyenkor délután teljes bedobással apáskodik, ha pedig reggel jön ki az éjszakai váltásból, ő szállítja autóval a gyermekeket óvodába, és csak azután fekszik le. Ugyan ez nem mindig sikerül, mert ha betegség miatt otthon marad valamelyik gyerkőc, vége a nyugalomnak, nincs ahová elmenekülni egy kis szundításra.
Gyermekek nélkül sehova
Az autó, amelyet László németországi idénymunkás keresetéből vásároltak, fontos eszköz a család életében. Júliának nincs jogosítványa, így amikor ő a soros, autóbusszal mennek óvodába. A megállóig még álmosak a gyermekek, aztán az utazás kalandja meghozza a kedvüket, robban az energiabomba, és alig lehet féken tartani a kis huncutokat. Ezt mi is tapasztaltuk, amikor látogatásunkkor a játszótéren vártuk őket, és csak sok kattogtatás után lehetett mindhármukat egyszerre lencsevégre kapni.
Kérdésünkre, hogy hová utaztak eddig a legmesszebb együtt a gyermekekkel, László elmondta: „a Brassó megyei Halmágy volt a legnagyobb távolság, ott él Júlia nagytatája, a Fekete-tenger még nem nekünk való”. És egyáltalán sehova sem mennek gyermekek nélkül, négy éve nincsenek baráti kiruccanások, előadások. A Szent György Napok és a bábszínház közös program – művelődésből ennyi fér életükbe. Hét végén, ha a családfő nem szolgálatos, együtt mennek játszótérre vagy csak sétálni, sok minden nem változik a hétköznapokhoz képest, csupán annyi, hogy nincs óvoda.
Júlia nagymama
A fiatalok együtt laknak László szüleivel – édesanyja szintén Júlia –, övék a háromszobás tömbházlakás, amelynek ők egy szobáját használják. Azt mondják, eddig nem is tudtak volna külön költözni, még csak más szobába sem, mint ahol a gyermekek vannak, mert minden percben történik valakivel valami, és ott kell lenni. Nagyon sokat segít Júlia nagymama, egyszerűen nélkülözhetetlen a mindennapokban, állandó jelenlétére szükség van, így könnyebb mindenkinek. Kérdésünkre, hogy pontosan mi a feladata, Donáthné azt mondja, „itt mindenki mindent csinál, ami éppen fontos. Mosok, főzök, takarítok, meg mindent. Júlia árul a turkálóban, de ha betegek a gyermekek, akkor az anyukát helyettesítem a boltban. Főzni pedig naponta kell, mert főtt étel a vacsora, ha lehet, hús is legyen benne, mert az a gyermekek kedvence. Nem válogatósak, mindent megesznek, csupán Borókának van meggyűlve a baja egy kicsit a murokkal.”
A nagymamán kívül a család nagy segítsége Júlia bátyja, de már Samu is jócskán belekóstolt a házimunkába, önszorgalomból ő pakolja el az élelmiszereket vásárlás után. A hentesárut elteszi a hűtőbe, a krumplit a kamrába, látogatásunkkor játékait is ő tartotta leginkább rendben. Dani és Boróka nem éppen a rend őrei, ők inkább ugrálós mutatványaikat adták elő. Dani öltözködő típus, neki otthon sem mindegy, hogy milyen nadrágot húz fel, ezúttal is válogatott a ruhaneműk között, Boróka pedig hamar barátkozó, saját ötletéből dióval kínált. Édesanyja elmondta, ő tanult meg mászni és járni először, beszélni is ő kezdett hamarabb, a fiúk nyelve az óvodában indult meg igazán. Az utóbbi időben mindhárman rákaptak a rajzolásra, kis időre jól leköti őket az alkotás, de időnként mesefilmet is kiudvarolnak, Béci réci a kedvenc.
Mindenkinek külön torta
Az egyértelmű, hogy a gyermekek születésnapját nem lehet megtartani otthon, a szűkös lakásban, de szerencsére a családban van jó megoldás erre is. László testvére működteti a kökösi Gulyás csárdát – édesanyjuk ide is besegít –, ott jól elfértek szeptemberben a gyermekek négyéves születésnapján. Egy hilibi hármas ikres családdal jó ideje összebarátkoztak, őket is meghívták, gyermekeik keresztszüleinek pedig kettős ikrei vannak, velük együtt kilenc gyermek bulizott. Mert buli volt a javából, három tortával és sok más meglepetéssel. A tortákat mesehősök díszítették: Samu tortáján Bob mester büszkélkedett, Danit Tűzoltószem köszöntötte, Boróka tortájára Mikiegér barátnője, Mini lépett fel.
A szülők nem panaszkodnak, csupán kérdésünkre válaszolva mondják el, hogy anyagilag nem könnyű mindenből egyszerre hármat vásárolni. László hozzáteszi: „Amikor a gyermekek jókedvűek, akkor minden rendben van, de ha jön a hiszti, egy idő után mindenkinek fáj a feje. Nem könnyű, de az öröm kiegyensúlyozza a nehézségeket.”
