A Csíki negyedi, kerítéssel körbevett magas épületbe, az egykori Sing-Singbe nem lehet csak úgy besétálni, csengetni kell, majd alaposabb mustrálást követően engednek be bárkit is. A szálló munkatársa, Lackó Barna szerint szükség van a szigorra, a korai órákban csak a józanul érkezőket fogadják be. A szabályok betartásának március végéig szerdánként egyéb jutalma is lesz, mint az ágy, ahol emberi körülmények közt hajthatják le fejüket: a Gondviselés jóvoltából frissen főzött meleg ételt kapnak vacsorára.
A szűk folyosón nagy a sürgés-forgás. Az első emeleten a lépcső melletti helyiségben berendezkedtek az önkéntesek – most a sepsikőröspataki nőszövetség tagjai, Tordai Melinda tiszteletes asszony, Demeter Ágnes és Szántó Szilvia látják el a feladatot, de az elkövetkezendőkben kökösiek, árkosiak és szentkirályiak is részt vállalnak –, s hamarosan megjelenik az első bentlakó is. A tekintélyes méretű, az ételt melegen tartó tálban elmerül a meregetőkanál, néhány pillanat, s már jó illatot árasztó fuszulykafőzelékkel és kolbásszal van tele a kis kék tál, melléje kenyér és savanyú uborka jár. A hétköznapokban valószínűleg nappaliként szolgáló, tévével is felszerelt teremben megterített asztalnál egyre többen esznek; csendben, talán kicsit megilletődve fogyasztják ételüket. Aki hamarabb befejezi, repetát is kérhet, ha pedig elég volt, megkapja a kalácsból és Eugenia-kekszből álló desszertet. A megviselt férfiarcokon jól látszik, ízlettek a falatok, nem késnek a hangos köszönések sem.
Bartha Alpár kökösi lelkész szívesen beszél az immár harmadik alkalommal megszervezett és kibővített programjukról. Az eredeti elképzelésük az volt, hogy az ételt hétről hétre ők főzik meg, de az engedélyeztetés nem ment volna egyszerűen, ezért egy vendéglőtől rendelték meg. Egyelőre csak tíz hétig, március végéig tudják a kiadásokat fedezni, de szándékuk pályázni, adományokat gyűjteni, hogy minél többször adhassanak. Egy felajánlás már érkezett is: a Ganésa vendéglő jelezte, az elkövetkezendőkben ingyen főz egy adag ételt. Jó lenne, ha a példa ragadós lenne, s további vendéglők állnának a jó ügy mellé – sóhajtott fel a fiatal lelkész. „Ezek az emberek reggel egy szendviccsel indulnak neki a napnak, aztán vagy esznek valamit, vagy nem. Két évvel ezelőtt, amikor első alkalommal szerveztünk ételosztást, naivan megkérdeztem egyiküket, milyen volt a napja, mire azt válaszolta, nehéz, mint mindegyik. Azt szeretném, azért dolgozunk, hogy a szállóban meghúzódó emberek nehéz napjainak száma csökkenjen. Nagyon bízom abban, sok olyan nyitott lelkű és érzékeny ember van, aki kész segédkezet nyújtani” – mondotta Bartha Alpár.
Demeter Ágnes azért van az önkéntesek közt, mert a nőszövetség úgy döntött, támogatja az ügyet, ám emellett személyes indíttatása is van: az édesanyja mindig arra intette, ne csak várjuk a szeretetet és  a gondoskodást, hanem erőnkhöz mérten mi magunk is adjunk, ahányszor csak tudunk. „Meggyőződésem, ha segítünk, mi magunk is hitben és lélekben megerősödünk” – vallotta a sepsikőröspataki asszony.