Ez itt és most a kérdés: lesz-e az előttünk álló bajnokságban Sepsiszentgyörgynek, az MSC-nek női kézilabdacsapata? Nem csupán újságírói kérdés ez, sokak kérdése, miután labdarúgásunk levitézlett, jégkorongunk megszűnt, a kosárlabda sem röpdös a jó hírektől. Ezzel a gondolattal kerestük meg az MSC elnökét, Sánta Károlyt.
— Nos, elnök úr, lesz vagy nem lesz kézilabdacsapatunk?
— Azt én is szeretném tudni.
— ?
— A pillanatnyi állás így fest: Simona Balcan és Alexandra Băeşu (mindkettejüket 2010-ig köti szerződésük az MSC-hez) egy-egy memóriummal fordultak a szövetséghez, melyben a fizetésüket követelik (szerk. megjegyzés: ez csak természetes, miután a megyei tanács alelnöke, Vajda Lajos, a város polgármestere, Albert Álmos és a klub elnöke, Sánta Károly írásban vállalták — s ezt aláírásukkal ,,szentesítették" is — többek között a fizetésük biztosítását). A szövetség megszabta határidő (eddig kellett megadni a fizetésüket): június 17. Úgy tudom, a megyei szövetség elnöke, Szabó Csaba elintézte a kifizetéseket. Na de van még két kézilabdás leányunk — Bianca Abramiuc és Cristina Clişu —, akik a múlt hónap végén (27-én) ügyvéd kíséretében megjelentek a klubnál, hogy elvigyék a klubbal kötött szerződésüket, és átvegyék a szerződésben rögzített fizetésüket (70 000—70 000 lej). Mindketten szabad játékosok ugyan, de a szerződés alapján jár nekik a pénz, s ezért perelni is fognak.
— Ez eddig négy játékos. Mi lesz a többi sorsa?
— Ma (péntek — szerk. megjegyzés) teszem le a polgármesteri hivatalhoz, a megyei tanácshoz a memóriumot, amelyben beszámolok a klub jelenlegi helyzetéről, a sportbázis, a szakosztályok helyzetéről, s ebben külön kitérek a kézilabda sorsára. Válaszuktól függ a csapat sorsa.
— Gondolom, az előző polgármester, az előző tanácsi alelnök aláírással vállalt kötelezettsége érvényes a következő ciklus vezérkarára is.
— Tény, ha nem kapok pozitív választ, a szakosztályt, az A-osztályos csapatot megszüntetjük.
— Akkor pedig kárba vész a Nemzeti Bajnokságban szerzett egyéves tapasztalat, kidobott pénznek bizonyul az elmúlt három év közel tízmilliója...
— Így igaz. De magamra hagyottan nincs más választásom. Így aztán ne is kérdezd, hogy mikor kezdődik a felkészülés, mert most, ebben a helyzetben nem tudom.
— Figyelemre méltó eredmények?
— Ha már kézilabdaügyben a klubnál jártam, igyekeztem betekintést nyerni, úgy általában, a klub életébe is. Előrebocsátom, sok jó eredményt kaptam. Kezdem azzal, hogy ebben a pillanatban két birkózó leány — Estera Dobre és Ana Maria Pavăl — és a tornász Adrian Bucur tagja a román olimpiai csapatnak. A birkózók és a tornász Bucur országos bajnokságon és nemzetközi versenyeken szerzett érmeit most hagyjuk, sok van, inkább kövessük felkészülésüket az olimpiai játékokra. A birkózó leányok itt, Szentgyörgyön fognak edzőtáborozni, Bucur pedig nemzetközi versenyeken fog indulni. Az atléták még nem szereztek olimpiai kvótát, de van még rá esélyük a hét végi országos bajnokságon, egy görögországi nemzetközi versenyen, majd a Balkán-bajnokságon. Hogy kikre gondolok? Ionaşcura, Halapciucra (800 és 1500 m), valamint a távolugró Ţăruşra. A dzsiu-dzsicu szakosztály 32 különféle érmet hozott az országos bajnokságról, s ilyen éremgyűjteménnyel várja a Balkán-bajnokság rajtját.
— Ezek az eredmények — így én — mindenképpen figyelemre méltóak mind a város, mind a megye számára. De túl a versenyeredményeken más is jellemzi a klub életét.
— A mindennapi munka. S ez nem kevés. Meszelünk a sportcsarnokban, ablakokat cserélünk, korszerűsítjük az erőtermet, a rekreációs központot, székeket akarunk cserélni a sportcsarnokban, hogyha netán összejön a kosárcsapat Európa Kupa-szereplése, ne valljon szégyent a város, na és azt se feledjük el, hogy szeptember 26-ra terveztük a sportcsarnok névadó ünnepségét, tehát méltó képpel, környezettel kell fogadnunk a névadót, s az ünnepélyre összegyűlőket. Remélem, a munkálatok költségének fedezésébe besegít a város is, amennyiben törleszti a kosárlabdacsapat 130 000 lejes tartozását, a Román Kosárlabda-szövetség a 35 000 lejes adósságát. Szükségünk van minden lejre, hiszen augusztus végére át akarjuk adni a műfüves játékteret (a szabadtéri kézilabdapálya helyén) világítással és a megfelelő kellékekkel felszerelten. És akkor még nem szóltam a tervbe vett emléktábláról, melyet a város, a megye egykori és jelen sportolóinak tiszteletére akarunk állítani.
— Van, amihez sok sikert és jó munkát kívánjunk.
— Köszönjük.
