A parlamentben egymás ellen halál- és törvénymegvető bátorsággal harcolnak a politikusok. Az érdeklődő laikusok is lassan igazságügyi szakértővé válnak, de azért nem árt az iskolában kötelezően jogot tanítani, és ingyenes igazságügyi oktatókurzusokat is kell szervezni civileknek, másképp nem tudnak érdemben, ügyesen állást foglalni igazságügyi ügyekben. Az átlagpolgár már rég nem bízik a politikusokban, és nem hisz a kormánypártoknak, de azt sem hiszi, hogy az ellenzéki berkekben politizálók mindannyian ártatlan báránykaként bégetnek a parlamentben. Mert nekik is jól jönne ám, ha meggyanúsításuk esetén könnyebben szabadulnának az igazságügy karámjából. Ezért is nézzük gyanakodva a parlamentben dúló titánok héroszi küzdelmét, amikor válogatott sértéseket vagdosnak egymás fejéhez.
És milyen szép, hogy mindkét fél a jogállamiság megerősítéséért küzd gatyaszakadtáig!
Most ott tartanak, hogy az ártatlanság vélelmét akarják újraértelmezni. Pedig az nagyon egyszerű, hiszen van rá egy jó román közmondás: az el nem kapott tolvaj becsületes kereskedő. Vagy másképp fogalmazva: inkább hagyjanak futni száz bűnöst, mint hogy egyetlen ártatlant elítéljenek. Milyen jó is lenne, ha minden bűnös megbűnhődne és minden ártatlan szabadon futhatna. Nálunk sajnos ez nem épp így van. Bevisznek száz gyanúsítottat, és bizony köztük kerül néhány ártatlan is. Később az ártatlanokkal ártatlan pofával közlik, hogy mehetnek haza. A többiek könyvet írnak, így hamarabb szabadulnak, és élnek tovább korábban összekuporgatott (összelopott?) milliócskáikból.
Laura Codruţa Kövesi, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) főügyésze megmondta, hogy ha a most tervezett módosítások érvénybe lépnek, akkor a DNA-bazár bezár. Magától értetődik, hogy ő is, mint bárki más, aki jó állásban van szép fizetésért, küzd saját munkahelyének megmaradásáért. Laura azért is harcol, hogy az ügyészeket és bírákat ne lehessen felelősségre vonni. Tarthat ő valamitől, mert az utóbbi időben nem kattannak olyan sűrűn a bilincsek a televíziók reflektorfényében. Példát is mondott a módosítások elfogadása utáni lehetséges abszurditásokról: „Ha valakit feljelentenek, akkor az illetővel ezt közölni kell. Joga van hozzáférni a nyomozati anyaghoz, így azt is megtudja, mikor akarják tetten érni.” De hát így megelőzik a korrupciót!, és már az ügyészségnek, bíróságnak tovább semmi dolga. Így a tettenérők, házkutatók, lehallgatók és kukucskálók is elveszthetik állásukat. Egy másik javaslat szerint a gyanúsítottnak jogában áll részt venni az ellene tanúskodó kihallgatásán, és ezért az elbátortalanodhat. Ilyent már láttunk amerikai filmekben is. Sőt, ott még jól meg is fenyegeti az ellene áskálódni merő koronatanút, aki esetleg a beosztottja volt. Egy másik tervezett módosítás megtiltaná, hogy előzetes letartóztatásba helyezzenek korrupcióval, adócsalással vagy pénzmosással gyanúsított személyeket. Sajnos, akkor lemaradnánk a sok lebilincselő megbilincseltsétáltatás közvetítéséről, amit sokáig folytatásos bűnügyi sorozatként élvezhettünk. A törvénymódosítások kezdeményezői azzal próbálják altatni Laurácskát, hogy mindez csak tervezet, és még változhat. De ő azt számítja, hogy jobb (ma) félni, mint (holnap) állás nélkül maradni.
Mivel az RMDSZ állítólag harminc ezüstpénzért és a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumért cserébe eladta szavazatát a kormánypártoknak, most a bírálatok kereszttüzébe került. A Mentsük meg Romániát Szövetség (MRSZ), amely eddig támadott vagy leszavazott minden, a magyarokat kedvezően érintő kezdeményezést, most hirtelen beléjük veti bizalmát, és Románia megmentése végett hozzánk fordult segítségért. Hogy maga mellé állítson, az MRSZ főnöke, Dan Barna a végén még bevallja, hogy ő tulajdonképpen Barna Dániel.
És akkor mi, gyalogmagyarok hová is álljunk? Kár, hogy nem mindennap szerveznek igazságügyitörvény-változtatás elleni és melletti megmozdulásokat, mert egyik nap az egyik, másik nap a másik oldalon tüntethetnénk.