Évtizedek óta Alsó-Háromszék sportéletében jelentős szerepet játszik a Sepsiszentgyörgyi Iskolás Sportklub, és ez az elmúlt esztendőben sem volt másképp. Bőven a 2016–2017-es iskolai év után vagyunk, s hogy milyen tapasztalattal, milyen eredményekkel telt el ez, hadd mondja el Nemes Áron, az ISK igazgatója, aki már tíz esztendeje vezeti, irányítja a megyeszékhelyi intézményt. Elmondása szerint elégedett a legutóbbi tanév eredményeivel, és bizakodóan tekint a javában zajló sportidényre.
– Bár már nem vagyunk a 2017–2018-as iskolai év küszöbén, nem zárhatjuk le ezt az esztendőt úgy, hogy nem írunk a Sepsiszentgyörgyi ISK-ról. Milyen volt az iskolás sportklub szempontjából az előző tanév?
– A tavalyi évet jónak ítélem, az elért eredményekkel nagyjából elégedett vagyok. Egyes sportágak kimondottan jól teljesítettek, mások pedig igyekeznek újra felkapaszkodni a korábbi évek szintjére. Pár év után újra kezdenek megjelenni nemzetközi szinten is a jó eredmények birkózásban, kosárlabdában egy országos 4. hellyel és egy nemzetközi torna megnyerésével büszkélkedünk.
– Mi volt az, amire a legnagyobb elégtétellel gondolsz a mögöttünk maradt tanévben?
– A legnagyobb elégedettséggel az tölt el, hogy az elért jó eredményeken túl sikerült biztosítani a versenyeztetés szükséges feltételeit, senki a klubból nem ütközött nehézségekbe a különböző viadalokon való megjelenésnél. Úgy gondolom, hogy ez nem kis dolog a jelen körülmények közt, mivel sok sportiskola küzd problémákkal ezen a téren, de nem egységes a helyzet országos szinten. Emellett arra is büszke vagyok, hogy az iskola átesett egy minőségbiztosítási ellenőrzésen, és az elért osztályzat nagyon jó volt.
– Már javában zajlanak a különböző bajnokságok, de nézzük, mire számíthatunk az új tanévben. Vegyük sorra a szakosztályokat, a szakosztályokban tevékenykedő tanárokat, sportolókat, gyerekeket.
– Öt sportágban összesen 404 gyerekkel működünk az idei tanévben is. Kosárlabdában Bordás Noémi, Bernád Levente, Kovásch Norbert (friss végzős, új arc az iskolánál) és jómagam dolgozunk, a gyerekek száma 134. A kézilabda-szakosztályon belül tanerőhiánnyal küzdünk, szeretnénk találni egy elhivatott kollégát Szerző Árpád és Vida Attila mellé a jövőben. Tény, hogy nem könnyű egy sportiskolás tanár élete, aki erre vállalkozik, abban a sportág iránti nagyfokú szeretetnek kell lennie. Az egyéni sportágakban atlétikában Révész Katalin, Mircea Buhlea és Kövér Sándor oktat 64 gyereket, a birkózásban négyen – Mátéfi Árpád, Kertész Dávid, Hatos Péter és Barabás György – dolgoznak és szállítják a kiemelkedő eredményeket. Megszűnt a tornaszakosztály Dobolyi Gyula nyugdíjba vonulásával. Ugyancsak nyugállományba vonult Bardocz Ildikó könyvelő és Palkó István karbantartó, nekik sok egészséget kívánunk. Az utolsó tornakatedra helyét az asztalitenisz vette át, itt Kocsi Balázs és Valer Cocean (ő is új edző) edz 42 gyereket.
– Újdonságok a sportiskolánál?
– Az asztaliteniszen túl újdonság, hogy beindítottunk egy szatellitcsoportot (birkózás) Szépmezőn is a zaláni csoport után, igyekszünk kiszélesíteni bázisunkat a megyében. Korábban a kézdialmási iskolával volt jó kapcsolatunk. Emellett, akárcsak tavaly a tanév végén, Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala segítségével sikerült felszerelésünket felújítani, ezúton is szeretnénk megköszönni a támogatást.
– Túl a sporteredményeken mi az új tanévhez fűződő első elvárása az Iskolás Sportklubnak?
– Elsősorban mindig nagy energiákat fektetünk az edzések helyszíneinek biztosításába, a városbeli iskolák támogatása nélkül nem tudnánk létezni. Sikerült erre a tanévre is egyezséget kötnünk az iskolákkal. Az elkövetkező időszakban feltétlenül meg kell oldanunk a birkózószakosztály edzéstermét, tavaszig türelmi időt kaptunk a megszűnt Kós Károly Szakközépiskola felújításáig. Érzékeny, 60–70 gyereket érintő kérdés ez, megnyugtató megoldásra lenne szükségünk a kisstadionbeli edzőterem elkészültéig. Ezentúl jó lenne papírra tenni egy elképzelést a helyi, kiváló eredményeket elérő Sepsi-SIC csapatával, hogy legyen egy terv, stratégia arra nézve, miként is kerülhetnének be helyi gyerekek pár éven belül a felnőttcsapatba. Jó helyzetben van a helyi kosárlabda felnőttszinten eredményesség szempontjából, rengeteg gyerek kosárlabdázik ennek következtében, de az igazi hozadék az lenne, ha ezeknek a gyerekeknek szurkolhatnának a sepsiszentgyörgyiek. Úgy gondolom, ez mindenki érdeke kellene hogy legyen.
– Hogy haladnak a munkálatok a sportiskola új székházánál?
– Sikerült kimozdítani a holtpontról idén az építkezést, mivel 950 000 lej állt rendelkezésünkre, ha a mostani jó ütemben folytatódnak a dolgok, akár két éven belül is kész lehet a székházunk. Télre az építő nyílászárókkal lezárja az elkészült részeket (a sportiskola beruházása a domb felőli rész), így a hideg évszakban is folytatódhat bent a munka.
– Az év első felében olyan híreket lehetett hallani, hogy a kézdivásárhelyi Nagy Mózes SK-t hozzácsatolják a sepsiszentgyörgyi sportiskolához. Hogy áll ez a dolog?
– Ezek a hangok elhaltak, utána arról volt szó, hogy az önkormányzatok alárendeltségébe kerülnek az ISK-k, ez a kérdés is jegelve van, úgy tűnik. Viszont tény, hogy a megyebeli „kistestvérünkkel” találhatnánk több közös pontot (idén három kosárlabdázónk szerepel kölcsönben náluk) a normális vetélkedésen túl, amiből mindkét fél profitálhat, gondolok itt elsősorban az asztaliteniszre. Év vége lévén, megragadnám az alkalmat, hogy kellemes ünnepeket kívánjak a Háromszék olvasóinak és minden sportbarátnak.
