Megújult a magyar kultúra színhelye
Volt gondja a mindenkori köz­ségi tanácsnak, hogy védje-ápolja a falu jelenlegi művelődési házát, amely eredetileg községháznak épült a XX. század elején, még az Osztrák–Magyar Monarchia alatt. A mutatós épületnek nagyon örvendtek a helybeliek, de talán még jobban az alig néhány éve alakult Feldobolyi Kulturális és Közösségi Egyesület tagjai, akik gondoskodtak arról, hogy hasznos rendezvények-események székhelye legyen. A nagyborosnyói új községvezetés, Ilie Nicolae polgármester és Kanyó Antal alpolgármester elmondta: ez év decemberében adták át az épületet, ezután a faluközösség feladata, hogy valóban művelődési eseményekkel töltse meg a létesítményt. Az örömbe azonban egy kis üröm is keveredett, mert a lakosság zöme – de még jobban a helyben lakó Éltes Barna képzőművész – sajnálja, hogy a felújításnak áldozata lett az a népi tulipános ornamentikával díszített színpad, amely a falu egykori tanítójának, Jakó Sándornak a  munkája, akinek még sok tanítványa él a faluban. Megérdemelné, hogy nevét felvegye az  elemi iskola.
Wegroszta László tervező kérdésünkre elmondta, a régi színpadot biztonsági okokból nem lehetett megtartani, s így belső színpad helyett egy dobogó és az udvaron egy szabadtéri színpad épült meg. A nyertes kivitelező brăilai cég volt, vranceai alválalkozói a régi színpadot lebontották, mire a helyiek észbe kaptak volna. Mivel ebben a faluban működik a Jakó Sándor (1925–1997) művészlélek tanító és festő-faragó mester nevét viselő alkotótábor, talán meghívott háromszéki bútorfestő lányokkal-asszonyokkal új és friss helyi virágmintás deszkakerettel jelölhetnék meg a pódium mögötti fehér falat.

Az új mellé menteni a hagyományt
Valahogy így lehetne összefoglalni a György Alpár Jánossal és Kelemen Szilárddal folytatott beszélgetést.
– Az említett egyesület égisze alatt új dolgok is születtek: turisztikai népszerűsítő táblát helyeztünk el, negyven szilvafa-csemetét ültettünk a bekötőút mellé, részt vettünk az ivóvízcsorgók javításánál és pucolásánál, a hősi emlékmű felújításánál, március 15. méltó megünneplésében – sorolta György Alpár egyesületi elnök –, de a menteni érdemes hagyományokról sem feledkeztünk meg. Ami rendezvényeinket illeti, felújítottuk a közös szilvalekvárfőzés hagyományát, megalakítottuk és megszerveztük a felette népszerű és sikeres Jakó Sándor Székelyföldi Alkotótábort, amelynek a helyben lakó Éltes Barna volt ötletgazdája, mentora. Sikeres volt a tábor alkotóinak kiállítása, jelenlétével megtisztelt Vécsi Nagy Zoltán, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője, Ütő Gusztáv képzőművész, Kakas Zoltán néprajzkutató.
Kelemen Szilárd programfelelős, a helybeli egyesület támogatója elmondta: bővítenék az alkotótábort, és törekszenek arra is, hogy maradandó nyomtatott emlék is szülessen tevékenységükről. Színes kiadvány ad betekintést a kis falu múltjába-jelenébe, hagyományaiba, melynek kiadását a helyi egyesület, Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, a magyar kormány és a Bethlen Gábor Alap támogatta. A tavaly Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsa elnökének társaságában Feldobolyt meglátogatta Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, aki már régebb ígéretet tett a helybeli műemlék jellegű református templom restaurálási költségeinek támogatására.
Örömmel újságolta Albert János lelkipásztor, hogy a nyár folyamán megújult a templom teljes tetőzete, szakemberek elvégezték a régészeti feltárást, és a járószint alatt megtalálták a középkori plébániatemplom alapfalait, amelynek körvonalait majd kijelölik az új pádimentumon. Jelenleg javítóműhelyben vannak a templom padjai – fejezte be a lelkész –, és mihelyt az időjárás kedvező lesz, a szakemberek megkezdik a templom falain megtalált freskórészletek feltárását, amelyre szintén megvannak anyagi alapjaik. A lelkész szavaiból azt is megértettük, hogy a templom egyedi és különleges kazettás mennyezetének restaurálása és tartósítása sem fog kimaradni a programból.

Halló, itt Feldoboly
A szó legszorosabb értelmében megszólalt a falu. Elsőként a falufelelős Csoma Sándor, aki maga is mezőgazdasági termelő. Udvara tele gépi felszerelésekkel. Ami a visszaszolgáltatásokat illeti, még most is van, amivel dolgoznia az önkormányzatnál annak a földmérőnek, akinek a maradék jussok rendezésével kell foglalkoznia! A falufelelős megjegyezte: kavics vagy tört kő kellene még a leromlott utcarészekre, miképpen azt is elvárja a falu, hogy leaszfaltoztassa a községvezetés a bekötőutat és a főutat a központig. Ami pedig a megélhetést biztosító mezőt illeti, jelenleg a vadak okozzák a legnagyobb bajt, mert két irányból, kelet és nyugat felől is pusztítják-dézsmálják a mezőt, és a medve is bejár a faluba, szerencsére komolyabb áldozata még nem volt.
Bekopogtattunk a falucska elemi iskolájába is. Az új épületben – hála a központi tanoda gondoskodásának – meleg, fény és mosoly fogadott. Márton Gabriella tanítónő és Kertész Sára óvónő összesen harmincöt gyereket tanítanak-oktatnak, de ott is az advent, a közelgő karácsony volt már a téma.
– Ma lazítottunk – mondta a tanítónő. Minden gyerek egy-egy tévébemondó szerepére vállalkozott, ugyanis feldobolyi híreket kellett bemondani! Deme Izsák Ágoston III. osztályos tanuló jól feltalálta magát, ő volt a helybeli meteorológiai szolgálat munkatársa. Szellemesen megfogalmazott időjárás-jelentését nekünk is elmondta: Hölgyeim és uraim! Sajnálattal jelentem, hogy ma ködös-nedves, felhős és borongós időre számíthatnak, kérem vegyék elő esőernyőjüket. Holnapra azonban már felhőtlenebb az idő, egy keveset ránk mosolyog a Nap. Újabb jelentéssel hamarosan jelentkezem.
Utolsóként Feldoboly pálinkafőzdéjét látogattuk meg. Itt láttuk viszont azt a régi, 500 literes üstöt, amelyben még Vásárhelyi bácsi főzte a kisüstit Sepsiszentgyörgyön. Az öreg üst azóta is működőképes. Feltéve, ha van cefrének való gyümölcs is – mondta Gál Klárika, a tulajdonos, aki méltán büszke kis főzdéjére, hiszen széles e térségben mindig is híres volt a feldobolyi szilvapálinka.
Újra hátunk mögött egy esztendő, küszöbön a tél, reggelente fel-felsikolt itt-ott egy hízott disznó.