A címben a béke szót szándékosan és kényszerűen kellett idézőjelbe tennem, hiszen az RMDSZ és az MPP egyeztető tárgyalásainak első, marosvásárhelyi fordulója egyáltalán nem hozott semmiféle áttörést. Jó, jó — mondhatjuk —, ez csak a kezdet, s a parlamenti választásokig bőven van még idő!
A tárgyalófelek csoportjait egyik oldalon Tőkés László püspök, EP-képviselő, másfelől Markó Béla, az RMDSZ elnöke vezette, s ez egyszerre szerencsés és szerencsétlen döntés — a pillanatnyi eredményt és a helyzetet tekintve. Szerencsés, mert nyilvánvaló, hogy Markó és az RMDSZ nem hajlandó szóba állni az ,,egységbontónak" mondott MPP-s elnökkel, Szász Jenővel, ugyanakkor szerencsétlen is, mert Markóék nem ismerik el Tőkés Lászlót független és pártatlan közvetítőnek a két fel között. Úgy vélik, hogy Tőkés, bár nincs elragadtatva az eléggé volontőr Szász Jenő önjáró ténykedésétől, mégis az ellentábor szimpatizánsa, sőt, képviselője. Ebben lehet némi igazság, de az is lehet, hogy Tőkés László ma már sokkal bölcsebb annál, európai képviselői tapasztalatait tekintve pedig körültekintőbb is, semhogy a közös ügyet veszni hagyja. A közös ügyet, mely — túl minden személyi ambíción és szembenálláson — most talán az ő kezébe tétetett le, s ő képes lesz mérlegelni a tétet: parlamenti szerepvállalás vagy semmi. Mert más egy helyhatósági választás, és megint más a törvényhozási részvétel.
Az álláspontok egyelőre oly távoliak egymástól, akár Makó Jeruzsálemtől. Az MPP mindenáron parlamenti választási koalíciót szorgalmazna, tehát úgy kellene ,,összefogni", hogy a két magyar párt, vállalva a nyolcszázalékos bejuthatási küszöböt, együtt indulna, de egyenlőként, s így talán fele-fele arányban küldhetne parlamenti képviselőket a román törvényhozásba. Elég naivnak tűnik ez a számítgatás, mert aligha ismétlődik meg az europarlamenti választások meghökkentő sikere, amikor az alacsony román részvételnek hála sikerült a lehetetlennek tűnő, mindkét tábor viszonylagos győzelme.
Az RMDSZ ellenvetései kézenfekvőek, az MPP vezérkarának viszont érthetően nem tetszik ez a változat, hiszen a közös listás ringbe szállás esetén — feltéve, hogy belső előválasztás is megelőzi a rangsorolást! — kétségessé válhat az is, hogy a polgáriak főnöke, Szász Jenő egyáltalán bejutó helyre kerülhetne. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem.
Az MPP négy lehetséges változatról beszél, ezek között szerepel az is, hogy a választás idejére egyesülne a két párt (az összefogás Felvidéken és Vajdaságban is így kezdődött), hogy elégséges legyen az ötszázalékos bejutási küszöb, s utána mindenki mehetne a maga útján. Igen, ez esetleg megoldás lehetne, de időleges pártfúziót jelentvén, kérdés, hogy az MPP mostani ,,elszántjainak" mennyire tetszene...?!
Idő van még, változatok is kerülhetnek, s Tőkés László történelmi szerepe most a megbékéltetésben, a pragmatikus egyeztetésben rejlik.
