— Beiktatásakor azt mondta, igazi fürdőváros-arculatot szeretne teremteni Kovásznának. Ezt hogyan képzeli?

— Első lépésben a polgármesteri hivatalban reformot kell végrehajtani. Rossz légkör uralkodott, az alkalmazottak között klikkesedés volt, ezt fel szeretném számolni. Meg kell beszélni az emberekkel, mi a gond. Egyeztetek a munkatársakkal, s mindenkit fel szeretnék hatalmazni bizonyos kompetenciával, s ugyanakkor elvárom a döntésért, megoldásért járó felelősségvállalást. Nem egyedül szeretnék dönteni a különböző tevékenységi területeken, irodákban.

— Magyarán, le szeretné bontani a központosítást, az irodáknak, munkatársaknak autonómiát biztosít...

— Igen. Leosztom a feladatokat az irodafőnököknek. Előzetes konzultálás után döntsön ki-ki a maga szakterületén, de aláírásával feleljen is azért.

— Ez a hivatalra tartozik. De milyen lesz a város új arculata?

Azt akarjuk, hogy mint bármely községnek, Kovászna fürdővárosnak is legyen művelődési háza és futballcsapata. Az az építmény, amely kultúrháznak indult, nem az lesz. Szálló lesz belőle. Nemrég Demeter András államtitkárral tárgyaltam, s ígérte, hogy augusztus 1-je után, amikor lejár a működtető bérleti szerződése, a mozit átadják az önkormányzatnak. Abból szeretnénk művelődési házat kialakítani. Ott elfér 200—300 személy, ez elegendő a városnak. Ugyanis a helyi költségvetésből kell fenntartani, s nagyon fontos, hogy előre méretezzünk, nehogy úgy járjunk, később nem tudjuk működtetni. A focicsapat már majdnem sínen. A pályát visszaszolgáltatták magántulajdonba, de a tanács már megszavazta a megvásárlását, s ősztől a megyei második ligában fogunk indulni.

— De térjünk rá a fürdővárosi arculatra...

— Az önkormányzat dolga, hogy minél több európai pénzt tudjunk bevonni. 2010-ig minél többet kell pályáznunk. 5,6 millió lej a saját bevételünk. Ebből semmihez sem lehet kezdeni. Azért vállaltam el a polgármester-jelöltséget, mert megbeszéltük Tamás Sándorral, aki megyeitanács-elnökjelölt volt, Antal Árpáddal és Nagy Józseffel, Sepsiszentgyörgy, illetve Barót polgármesterjelöltjével — utóbbit, sajnos, nem választották meg —, hogy csapatot alkotunk, és minél több pénzt lehívunk.

— Konkrétan mire pályáznak?

— A legfontosabb, hogy az infrastruktúrát rendbe tegyük. Nem beszélhetünk turizmusról, amíg nincs infrastruktúránk. Beszéltem a SIF Transilvania befektetőtársaság igazgatójával a három nagy szálló jövőjéről, de amíg nincs, ahova bekötni a csatornát, és nincsenek járható utak, nem lehet előre lépni. Éppen folyamatban egy regionális operatív programunk 1,8 millió lej értékben. Ebből elkészítjük a város közel 60 százalékának infrastruktúra-felújítási tervéhez szükséges megvalósíthatósági tanulmányt. Ez Kovászna tengelye, a Ştefan cel Mare út és néhány mellékutca rendezéséről, továbbá egy 5,6 millió eurós program a víztisztító rendszer és másfél-két kilométeres csatorna felújításáról szól. Ezenkívül folyamatban a szelektív hulladékgyűjtés beindítása, meg is jöttek a kocsik.

— A terelőút bekerül-e valamilyen felújítási programba?

— Igyekszünk megkeresni azt a programot, amire pályázhatunk. Nagyon remélem, hogy négy év alatt elkészül a víz- és csatornahálózat, s az utakat is rendbe tesszük. Nemrég itt járt Korodi Attila környezetvédelmi miniszter, s ígérte, segíteni fog, hogy minél több mellékutcát csatornázzunk.

— Mi lesz a kisvasúttal?

— Örvendetes, hogy a megyei tanács elkezdte a kisajátítási eljárást.

— A város támogatja-e a rehabilitációs tervet?

— Erkölcsileg igen, anyagilag nem tudjuk.

— Csomakőrös mostohagyerek lesz-e továbbra is?

— Nem. Kampányutamon egy bácsi azt mondta: szégyelljük magunkat, mert négy év alatt egy lapát kavicsot sem vitt senki oda. Van programunk arra, hogy a talajvizet elvezessük, még mielőtt a faluba érne, hogy ne folyjon ki az útra. Továbbá nagyon fontos a szeméttelep felszámolása.

— Ez 2009-ig kötelező...

— Persze, de erre nagyon oda fogunk figyelni. Az is nagyon fontos, hogy ravatalozóház épüljön, a helyi óvodánál, iskolánál játszóteret létesítsünk. De ez Vajnafalvára is érvényes, ott is hasonlóak a gondok. Az egész Kovászna érdekeit szem előtt tartom.

— Folyamatban egy országos uszodaépítési program. Arra pályáznak-e?

— Uszodára a Kőrösi Csoma Sándor Líceum pályázik. Mi strandra pályázunk, mert milyen fürdőváros az, ahol nem lehet fürdeni?

— Kőrösi Csoma Sándor nevével próbálják-e reklámozni a várost?

— Lehet, hogy a világban, angol nyelvterületen sokkal jobban ismerik Kőrösi Csoma Sándort, mint Kovásznán. Remélem, jobban fel tudjuk használni a nevét ilyen célra, mint eddig. Az RMDSZ programjában szerepel, hogy Kovásznán tájmúzeumot létesítünk, a házat már kinéztük, s ott egy emlékszobát is létesítenénk Kőrösi Csomának.

— Milyen egyéb gondokkal küszködnek?

— A tömbházak állapota katasztrofális. Meg kell alakítanunk a lakástulajdonosi társulásokat, s akkor pályázatok útján fel lehet újítani a tömbházakat, gondolok itt szigetelésre, szépítésre, sőt, a műszaki alagsort is rendbe kell tenni.

— De mivel járulhat hozzá a polgármester, az önkormányzat?

— Az első dolog, hogy jóhiszeműen álljunk hozzá. A program 30 százalék önrészt kér, 30 százaléknyi pályázati pénzt lehet elnyerni, 40 százalékos az önkormányzati hozzájárulás. Mi szívesen hozzájárulunk, s a lakók is, mert láttuk, hogy Sepsiszentgyörgyön mennyire nőtt a rendbe tett tömbházlakások értéke.

— Ha még valamit el szeretne mondani, itt a lehetőség....

— A magánszférából jöttem, ahol mindenkit a teljesítménye szerint javadalmaztunk. Ehhez igazodom most is. Úgy döntöttem, amíg nem látja a város polgára, hogy maximális teljesítményt nyújtok, addig nem veszek fel teljes fizetést, csupán egy átlagtisztviselői bért. Gondolom, két év alatt már lesz látszata tevékenységemnek. Addig is a javadalmazásomból fennmaradt részt felajánlom a rászoruló egyetemistáknak. Erre pályázati rendszert dolgozok ki.