Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek leszögezi, a karácsony a család ünnepe. Ilyenkor még a szétszóródott családtagok is hazajönnek. A karácsonyfa tövében ott találjuk a teljes szent családot a kis Jézus körül. A Teremtő a házasságot azért alapította, hogy a házastársak közösségét és javát előmozdítsa, és gyermekeket nemzenek és neveljenek. A házastársi egység az eredeti isteni terv szerint felbonthatatlan, miként Jézus Krisztus ezt megerősíti: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mk 10,9).
Az áteredő bűn következtében nagyon fenyegeti a házasságot a széthúzás és a hűtlenség. Ezért közvetíti a házasság szentsége a kitartáshoz szükséges kegyelmet. A szentségi házasság Krisztus Egyház iránti jegyesi szerelmének a jele. Az Anyaszentegyház Jézus Krisztus Titokzatos Teste. A család „megmutatja és megvalósítja az Egyháznak mint Isten családjának közösségi és családi természetét. Minden tagja a maga szerepe szerint gyakorolja a keresztségi papságot, hozzájárulva ahhoz, hogy a család a kegyelem és az imádság közössége legyen, az emberi és keresztény erények iskolája, s a gyermekek felé a hit első hirdetésének a helye.” Ezért nevezzük a keresztény családot családegyháznak is.
Ha azt akarjuk, hogy Isten segítségével fennmaradjon Egyházunk, népünk Erdély földjén is, akkor vállaljátok a keresztény családegyházat is a szentségi házasság kegyelemközvetítő erejében bízva – üzeni a katolikus egyházfő. Azzal zárja levelét: A házasság azért szentség, hogy a szentségi kegyelem erősítse a házastársakat, a szülőket és a gyermekeket a keresztény hit megélésében, a családegyház tanúságtételében.
Menjünk el mind Betlehemig!
Jézus születése előre megtervezett, sokak által várt esemény volt. A mi életünkben az a csodálatos, hogy karácsonykor beteljesül várakozásunk a gyermek születése és Isten közöttünk való megjelenése által – írja Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
Isten ma is mindent megmozgat karácsony idején. Mindenki hazavágyik a szerettei közé, s ha nem is tudja ezt megtenni, akkor a mai kommunikációs eszközök segítségével mindenképpen megjelenik az otthonában. Mindenki szeretne egy kis időt Jézus ölelő karjában tölteni: szeretne békességben, boldogságban élni. Ezért indul meg minden és mindenki ilyenkor. Az ember is igyekszik közeledni Isten felé, hiszen vágyakozik utána. Így válik legnagyobb ünnepünkké karácsony.
A keleti bölcsek észrevették a csillagot, de akik Betlehemben lakoztak, azok nem. Mint ahogy Heródes és udvara sem, és elfeledkeztek róla az írástudók is. Ma Európában mintha mindenki hátat fordítana Betlehemnek, mintha mindenki amnéziában szenvedne. Nem látjuk sem az égi, sem a földi jeleket. Nem elég az, hogy nincs helye Máriának és Józsefnek a vendégfogadó háznál, de lassan már az istállóban sincs. Sokan élnek idegesen, közönyösen, haragosan, kétségbeesetten a terrortól való félelmükben. És ez még karácsonykor sem múlik el. Úgy élnek Isten üstökös csillaga alatt, hogy semmit sem tudnak az érkezőről és a vele való élet öröméről.
Mi azonban még tudunk róla, és felkészítettük szíveinket. Ez a csillag vezesse utunkat, és hívogassuk egymást, mondván: menjünk el mind Betlehemig.
Haza kell érkezni
Minden év adventjében figyelmünk Betlehem fele irányul, és karácsony sok jelképe, ünnepi dísze közül megelevenedik a jászolbölcső, a bölcsőben pedig a megszületett gyermek, a reménység mosolygó tekintete. Mint minden évben, ebben az esztendőben is felerősödik a császári parancs hangja: az otthon népszámlálást tart, mindenki induljon haza, hangoztatja Bálint-Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke.
Az ünnepre készülve azzal a reménnyel végezzük minden munkánkat, hogy karácsony ünnepén újra láthassuk családtagjainkat, gyermekeinket. Együtt álljuk körül a „bölcsőt”, a feldíszített karácsonyfát. Magunkhoz öleljük családtagjainkat, és együtt hallgatjuk az angyali kar üzenetét: „üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,11) Karácsony mindenekelőtt a család ünnepe. Minden ember számára a család rendkívüli fontossággal bír testi és lelki fejlődésének folyamatában. A család közösségéből indul el életünk. Itt vésődnek lelkünkbe mindazok az értékek, amelyekre szükségünk van egy életen át. A családban tapasztaljuk meg azt a megtartó erőt, amelyre szükségünk lesz életünkben. Család, befogadó közösség nélkül szánalmas, árva vándorok lennénk. Ezért nagyon fontos, hogy karácsony ünnepén együtt hallgassuk az isteni üzenetet, amely a Názáreti Jézus születésében, életében és tanításában szól hozzánk.
Karácsonykor haza kell érkezni, de ez az érkezés nemcsak a fizikai útról szól. Leg­először is önmagadban kell megtaláld az otthont, a jászolbölcsőt. Hideg, rideg, embertelenül zsúfolt világban élünk, és sokszor megvalljuk, hogy annyi a munkánk, hogy önmagunkat sem látjuk. Állj meg karácsonykor, tarts önvizsgálatot: mi az, ami még megvan az otthon békéjéből és nyugalmából? Az ünnepek azért vannak, hogy megtapasztaljuk a lét fizikai valósága mellett a szellemit is. Az ünnep lényege az átélés, az újraélés. Így indul be a megtisztulás folyamata. Ha megtaláltad magadban a tiszta gyermeket, akkor már könnyű elindulni, és eleget tenni a „császári parancsnak”. Ha elindulunk haza, az örök karácsonyok otthona felé, Isten gondviselő szeretete segít, hogy megérkezzünk, és megtaláljuk önmagunkat, családtagjainkat, nemzettársainkat.
Az önmagunk megtalálásának útja nem könnyű, de „velünk az Úr”, Jézus példája, élete és tanítása segítségünkre van, hogy lelkünket tisztábbá tegyük, és jókedvünket csillogtassuk. Ha elindulunk ezen az úton, karácsonyra megérkezünk a betlehemi jászolhoz. Igazán naggyá nőni, Isten gyermekévé lenni csak embertestvéreid közösségé­ben, a családban lehet. Itt lehet igazi karácsonyt ünnepelni, egymás mellett karácsonyi dalokat énekelve, szeretetben egymást megölelni. Megtapasztalni, hogy nem vagyunk árvák, magunkra hagyottak. Karácsony ünnepén azért imádkozunk, hogy Isten segítsen megtartani családunkat, testvéreinket, embertársainkat, közösségünket, mint a nagycsalád tagjait.
Ajándékozni öröm
Zelenák József, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökhelyettese úgy véli, a karácsony talán a legszebb, legboldogabb ünnepünk. Alkalom arra, hogy megfürödjünk a szeretetben, amelyről az apostol azt mondja: a legnagyobb. Karácsony az Úr Jézus testté lételének az ünnepe. Jézus Krisztus az ő örök isteni természete mellé magára vette a mi emberi természetünket is, mert csak így lehetett segíteni rajtunk. Minden karácsonykor erre kell emlékeznünk.
A karácsonyt idéző bibliai tudósítás népszámlálásról beszél, amit Augusztus császár rendelt el, ami tulajdonképpen az adóköteles polgárok összeírása volt, s egyben alkalom az adó emelésére is. Mindenkinek a származási helyén kellett jelentkeznie. Ezért volt kénytelen József is Názáretből Betlehembe gyalogolni várandós feleségével, mintegy százhúsz kilométert. Ott már nem éltek rokonaik, így az egyetlen karavánszerájban kerestek szállást. Ennek ajtajában hangzott el a karácsonyi történet két sötét szava: nincs hely. Aztán végül valaki mégis befogadta őket a ház alatti birkaistállóba, ott szülte meg Mária első gyermekét.
Sajnos, a mi életünk ajtajára ugyanaz van kiírva: nincs hely! Tele vagyunk tennivalókkal, gondokkal, félelmekkel, nincs hely Jézus számára az időnkben. Talán még ilyenkor sem fér bele az ünnepi programunkba. Legfeljebb karácsonyeste meghívjuk vendégnek, remélve, hogy utána hamar távozik. De nincs hely számára a költségvetésemben sem, Jézus ügyére, Jézus kicsinyeinek már nem jut semmi. Nincs hely számára a szívemben sem, mert tele van értéktelen kacattal, ami mindentől és mindenkitől elválaszt.
A legnagyobb boldogság adni. Az ajándékozás soha ne legyen kényszer, ne is versenyezzünk egymással, ne fokozzuk le üzletté. Az ajándékot ne a pénz­értéke, hanem a szeretetértéke tegye kedvessé. Mindig az örömszerzés legyen a cél. Örömöt pedig szellemi értékekkel is lehet szerezni, egymást ilyesmivel is gazdagabbá tehetjük.