A Nagytakarítás. Három napig felfordulás, portalanítás, sikálás, súrolás, függönyök le, mosás, szárítás, vasalás, nyílászárók síküvegei kívül-belül, függönyök fel. Hogy tiszta ablakon jöjjön be a fény.
Ajándékvásárlás. Elejtett szavak felidézése, rejtett óhajok kipuhatolása, félszavas utalások értelmezése. Bankszámlát nem nézni, majd úgyis böjt, hosszú, kegyetlen. De most örömet szerezni. Hogy a meglepett arcokat nyugtázni, a felfénylő szemekből sugárzó szeretetet elraktározni.
Karácsonyfa. Rejtve, mikor nincsenek otthon, mikor óvodában, iskolában. Levinni pincébe, eldugni fásszínbe, álcázni teraszon. Titkon megfaragni, talpába pászítani, nyomokat eltüntetni. Maréknyi tűlevelet félretenni, nem elfelejteni majd az ablakpárkányon elszórni. Hogy higgyen a gyerek, higgyenek a gyerekek a megismétlődő csodában.
Ünnepi vacsora. Káposztát idejében beszerezni, kicsit állhat még a hidegben, savanyodnia nem kell, puhulnia nem szabad. Őrölt húst csak utolsó pillanatban, szárított csombor a kamrában, nagymama cserépfazeka óvott helyen, recept a rongyosra forgatott füzetben, kézzel írva. Az ósdi magnóból recsegő Kiskarácsony, nagykarácsony, Csendes éj, Ó szép fenyő, ami ilyenkor mindig. Hogy az emlékek is fűszerezzék a tölteléket.
Készülés. Előző nap még százféle tennivaló, diót őrölni, szaloncukrot felmadzagolni, csomagolópapírt beszerezni, friss kenyeret vásárolni, elkallódott üdvözlőlapokat postázni, ajándékok rejtekhelyeit számba venni, tizedszer és századszor is mindent átgondolni. Hogy ami ma elmarad, holnap még pótolni lehessen.
Várakozás. Óhatatlanul régi történetek, mikor még nagyapa, aki mindig beszélt az állataival, de akkornap úgy adott enni nekik, hogy meghallgatta, mit mondanak. Mikor még nagymama, aki féltve őrizte a kert legszebb almáját, s majd azon az emlékezetben mindig hóhullásos december végi estén annyi szeletre vágta, ahányan körülültük az asztalt. És igen, újabb históriák is, az örökölt és továbbadandó családi legendáriumból. Hogy a lélek felszabadulva vágyjon a következő élményre.
Este. Feldíszített fenyőfa, színes papírokburkokban szorongó angyalfia, pislogó fényekbe belevillanó csillagszóró, kinn csend, egy kósza hópihe megpihen az ablakpárkányon, folytatná útját, de valahonnan csengő hangja hallik, benn felcsendül a Mennyből az angyal, hát elidőzik még, gyönyörködik a látványban. Aztán lassan eltűnik. Hogy az üzenetet elvihesse oda, ahol az angyalok járnak.