Bár karácsony előtt a képviselőház elfogadta az RMDSZ törvénytervezetét, mely lehetővé tenné az iskola újraalapítását, s maga a szociáldemokrata pártelnök is támogatóan nyilatkozott a kérdésről, mindez távolról sem elegendő. Egyrészt azért nem, mert a jogszabály parlamenti vitáján az ellenzéki padsorokban ismét fellángoltak a nacionalista, magyarellenes szólamok, másrészt, mert az államfő visszaküldte a parlamentnek az oktatási kerettörvény két hete elfogadott módosítását. Iohannis nem magát az iskolaalapítást kifogásolta, hanem az azt lehetővé tevő kerettörvényt. A képviselőházi vita kapcsán nem feledhető, hogy leghangosabbnak Băsescu népi mozgalmának aktivistája, Marius Pașcan volt Maros megyei prefektus bizonyult, aki a román nemzeti érdek elárulásának nevezte a szociálliberálisok és az RMDSZ megállapodását, amely szerinte ismét „etnikai lőtérré” változtatná Marosvásárhelyt. Toleráns, nemzeti kisebbségek iránti empátiáról tanúskodó szavak...
Nem csoda, hogy az érintett szülők elkeseredésükben nyílt levélben fordultak Klaus Iohannishoz. Arra kérik az államfőt, segítse a marosvásárhelyi magyar közösség katolikus iskolához való jogának érvényesülését, és közvetett módon se akadályozza az iskola újbóli létrehozását. Levelükben felidézik, hogy 445 gyermek családja több mint egy éve a törvényszéket járja, és a korrupcióellenes ügyészség kihallgatásait kénytelenek elviselni. „Gyermekeink a teljes bizonytalanságban, korán megélik az etnikai, nemzeti kisebbségi lét összes hátrányát. S bár Románia jogállam, és az alkotmány írott formája biztosítja számukra a jogot az anyanyelvükön való oktatáshoz és a szabad iskolaválasztáshoz, ők mindezzel mégsem élhetnek” – érvelnek.
Hogy a vásárhelyi iskolát érintő, boszorkányüldözésre emlékeztető eljárás mellett mi indokolhatja még közel félezer család meghurcolását, a függetlennek nevezett igazságszolgáltatás nagy talánya. A szülők beíratták gyermekeiket egy iskolába, amelyet később önkényesen megszüntettek, s ráadásként még korrupciós üggyel is szembesültek. Ezt egyszer érthetően, tisztán meg kell magyarázni, mert érthetetlen, és mert a katolikus iskola ügye Marosvásárhely határain túlmutató közösségi ügy.
S hogy ezek után miben bízhatnak esztendőfordulón a vásárhelyi szülők, miben reménykedhetnek még e küzdelem szurkolói, amikor iskolájukat – iskolánkat – a mélybe süllyesztenék, megfullasztanák? Miben bízhatunk? Az igazságban, a mindenkori igazságban, talán, mely ugyan megillet, de amelyet csak közösségünk határozottsága, ereje hozhat felszínre. Ha ugyanis nem engedünk, nem tűrjük a vég nélküli megalázást, mégsem foszthatnak meg iskolánktól, s mindentől, ami fontos, ami számunkra az életet jelenti.