A méh ma már háziállatnak számít, még ha nem is lehet megsimogatni. Számos termesztett növényfaj fennmaradását segítik a virágok beporzásával, az általuk megtermelt méz pedig értékes élelmiszer és mezőgazdasági exportcikk. Ezért sokan megélhetési forrásként is tartják őket a számukra kialakított kaptárakban. A nyári időszakban a méhészek nagy furgonokban vándorolnak a méhkaptárakkal, hogy minél több területről tudjanak a rovarok virágport gyűjteni.

Hogy a méhek viselkedését megértsük, ismernünk kell a méhcsalád felépítését. A királynőből általában csak egy van, köréje szerveződik az egész család, a herék feladata a királynő megtermékenyítése, ha haszontalanokká vagy feleslegessé válnak, akkor a dolgozók megölik őket, a dolgozók pedig a legnagyobb számban vannak, feladatuk a kaptárban a lépek építése, tisztítása, karbantartása, a virágpor begyűjtése, a királynő és a lárvák gondozása és etetése, valamint a kaptár védelme.

A méhcsaládon belül a legnagyobb gond akkor tapasztalható, ha a lárvák között akad olyan, amelyből nem dolgozó, hanem királynő válik. Ilyenkor az új királynő — kirepülve a kaptárból — feromonja (illatos hormonja) segítségével magához vonzza a dolgozó méhek zömét, azaz új családot alapít. Az új királynő általában valamelyik magasabb fa ágára száll, a dolgozók pedig védelmére kelve, köréje csoportosulnak. Egy ilyen méhraj súlya több kiló is lehet! A gondos méhészek a kirajzást úgy előzik meg, hogy ebben az időszakban többet ellenőrzik a kaptárakat, és amennyiben új királynőt találnak, azt új, üres kaptárban helyezik el. Ez az ő érdekük is, hiszen így nem illan tova az új család, illetve nekik sem kell magasabb fákra felmászni visszaszerzéséért.

Ha ilyen méhrajt találunk, semmi esetre sem ajánlatos megközelíteni! Ha békén hagyjuk őket, akkor nem bántanak. Hessegetni, hadonászni sem szabad, mert ezt támadásnak veszik, és könnyen megcsíphetnek. Ha a csípés a fejet, illetve a torkot éri, kifejezetten veszélyes is lehet, hiszen a légcső a méhcsípés következtében kialakuló duzzanattól összenyomódik, a légzés lehetetlenné válik, és hamar bekövetkezhet a fulladás. A méhek közelébe ittas állapotban nem célszerű menni, mert a kilégzett alkoholpára a méheket irritálja, és támadásra ösztönzi. Ezért nem szabad izzadtan sem közelíteni hozzájuk, s támadhatnak bizonyos dezodorokat érzékelve is. Jó megoldás, ha keresünk egy méhészt, aki felszerelésével befogja, és elszállítja a szökevény méhcsaládot, vagy egyszerűen csak nem zavarjuk meg őket, és az adott helyet jó messzire elkerüljük. Fizikai vagy vegyszeres megsemmisítésükre ne is gondoljunk, mert a méhek haszna sokoldalú — mézet termelnek, s a virágok megporzását is elvégzik —, gondot pedig aligha okoznak, ha tartjuk azokat a szabályokat, amelyekre az előbbiekben röviden felhívtuk a figyelmet. (MTI — Dr. Sütő András)