Az 1848—49-es és magyar szabadságharc kitörése a bodvaji öntödét teljes működőképes állapotban találja. Hogy miképp jutott történelmi hírnevéhez?
Ez következménye és fényes bizonyítéka a székely önvédelmi szabadságharc eseményeinek, kevés történelmi adatunk van, mivel a szabadságharc irodalma, története kevés helyen említi a magyarhermányi vashámort. Pedig az akkori hírlapok megfelelően tudósítottak Gábor Áron őrnagy ágyúöntő műhelyeinek mind helyi, mind időrendi működéséről. Ezt igazolja az 1849. május 7-én megjelent Brassói Lapok: ,,Így éjt nappá téve feszült munkássággal futott, fáradott Magyarhermányban, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és egyebütt."
1848. november 13—26. között öntötték az első két ágyút, miután Erdővidékre betört Heydte ezredes serege, és a bodvaji vashámor veszélybe került (1848. november 25.).
Az ágyúöntést a sepsiszentgyörgyi Kiss János harangöntő műhelyében folytatják egész a hidvégi csatavesztésig (1848. december 24.).
Miképp is történt az ágyúöntés a bodvaji öntődében? A fúrógép hiánya miatt a csöveket lyukasra kellett önteni. A formát már a faesztergán hosszúlyuk-fúróval kifúrták, és a lyuk helyébe egy nagyon finoman kidolgozott agyaghengert tettek be. Hogy az agyaghenger pontosan középen maradjon, ne tudjon elmozdulni, háromágú vastámasszal a fenékhez rögzítették, ami az öntés után a csőben maradt, beleolvadt. A Gábor Áron által öntött ágyúkat erről a támaszról lehetett felismerni. A második elvesztett hidvégi csata után (1848. december 26.) a háromszékiek fegyverszünetet kérnek a földvári-árapataki béke értelmében (1849. január 2.). Gedeon tábornok a békeszerződésben lefektetett területi sértetlenséget megszegve, parancsot adott a magyarhermányi-bodvaji vashámor lerombolására, amelyet Heydte ezredes 1849. január 7-én hajnalban Vargyasról érkező félszázad katonájával végre is hajt. A vashámort lerombolják, feldúlják, beszüntetik a működését.
Az akkori igazgató, Bardocz lovas futárral küldi ki Sepsiszentgyörgyre a gyár lerombolásáról, a munkások megveréséről, fenyegetéséről írt jelentését. Az azonnal összehívott bizottmányi gyűlésen a felszólalók kemény megtorlást követelnek.
Ekkor már Gál Sándor ezredes veszi át az ágyú- és lőszergyártás megszervezését, és az új zászlóaljak megalakítását. Mivel a hermányi gyárnál volt az ágyú- és golyóöntésre a legjobb anyag, egy bizottsággal szemlét tartott a gyár állapotáról (1849. február 16).
Elrendeli sürgős helyreállítását és üzembe helyezését, kiutalván 2000 forintot. A Csíkban megjelenő Hadi Lap nagy lelkesedéssel ír a magyarhermányi, csíkszentdomokosi lőpor- és ágyúgyárakról. Kivételesen megemlíti a hermányit, amelyet sikerült hét nap alatt beindítani, hogy naponta képes lehessen 5—10 mázsa lőpor előállítására. Az ágyú- és golyógyárban 12—18, sőt, még 24 fontos ágyú is gyártható.
Csányi kormánybiztos utasítja Gábor Áront a Kolozsváron létesítendő ágyúgyár azonnali megszervezésére és beindítására. A háromszéki térparancsnokság levélben válaszol, hogy Gábor Áront nem tudják nélkülözni, mivel a hermányi vashámor állapota is előhaladott, már az öntést is meg lehet kezdeni. A szabadságharc végéig nagy mennyiségű ágyúlövedéket öntöttek.
Gábor Áron ez időben járt utoljára a magyarhermányi-bodvaji vashámornál. Megalkuvás nélkül teljesítette kötelességét a haza és a szabadságharc szent nevében. Sorsa összefonódott mindazokéval, akik életüket áldozták önzetlenül az igaz ügyért, melyet nagyon sok székely harang Gábor Áron őrnagy által ágyúvá öntve bömbölt világgá.
A bodvaji vashámor a történelem folyamán teljesítette kötelességét és hivatását. Békében munkát, megélhetést, kenyeret biztosított a magyarhermányi ember számára. Ha szükség volt a haza védelmére, fegyvert adott a hazának.
Jelen pillanatban teljesen felújítva áll régi helyén, a magyarhermányi közbirtokosság területén.
Akácsos Ferenc
