Élni akar Köpec – ez a kicsengése a helybéliek véleményének, még akkor is, ha azt mondják, „valamikor mi is számítottunk, most a város árnyékában vagyunk!” A város csak mértékkel tudja segíteni alárendelt településeit – derült ki a városgazda, Lázár-Kiss Barna Andrással folytatott beszélgetésünkből. Szavaiból kiéreztük, hogy a mai vezetés nem ilyen lovat akart, de ezt a közigazgatási rendszert örökölte, mert hogy az egykori Barót községet városi rangra tudják emelni – s nem is akármilyenre, hanem bányászvárosira –, ahhoz városi alárendeltségű településsé kellett lennie Köpecnek Miklósvárral, Felsőrákosnak Bibarcfalvával és Bodossal együtt!
Eltűnőben a bányaipar
Barót mindenkori vezetése és a bányavállalat között régebb nem volt felhőtlen a viszony – mondották a helybeliek –, nem kereste az akkori baróti városvezetés sem az együttműködést. Ennek egyik eredménye az lett, hogy a városban nem épülhetett meg a bányászkultúrház, most is a régi épületben szorong a közönség. Azt is meg akarnák tudni, hogy miért nem tartotta meg magának a város az omladozó köpeci bányairodát, miért hagyja most az összeomlás küszöbén a baróti központi bányairodát, s miért nincsen még kész a ravatalozó? Amiatt is nyugtalankodnak a helybeliek, hogy Köpecnek 27 év alatt sem épült meg az ivóvíz- és kanálishálózata, és az utakra sem került aszfalt! S hol van akkor még a többi falu hasonló gondja! A gondokat csak tetézi, hogy mára már eltűnőben a bányaipar, ami ezreknek adott kenyeret. De tudjuk, hogy a sok jó – a relatív nemzetiségi, vallási, kulturális, sajtó- és szólásszabadság – mellett nehézségeket és bajt is hozott a rendszerváltás és a nemzeti törekvéseket semmibe vevő globalizáció. Köpec népe lassan visszalépett a falusi életrendbe, de a régi élet emlékfoszlányai fel-fel buggyannak még lelkében.
Lázár-Kiss Barna András polgármestert arra kértük, hogy ha már Köpecbánya telepen semmilyen maradandó tárgyi emléke nem maradt az 1872-ben indult bányaiparnak, mert minden elpusztult, legalább a Géza-bánya tárójának bejáratát javíttassa ki, rendeztesse, írassa újra egykori hivatalos és helyi népi nevét, maradjon bár egy emlék Köpecen is. Ígéretet kaptunk: „2018 elhozza ezt is a köpecieknek!”
Ezekkel a gondolatokkal zártuk az utcai ad hoc beszélgetéseket, s mert túl az anyagi gondokon a lelkiek is fontosak, bekopogtattunk a falu lelkipásztorához, a fiatal és ötletekben nem szűkölködő Nagy Károly Kázmér református lelkészhez, aki a nyugalmazott Nagy Károly erdővidéki esperes-lelkész fiaként, utódjaként immár két esztendeje gondozza új eklézsiájának több mint hatszáz lelkét, beleértve a bányatelep reformátusait is.
Fellendült az egyházi élet
– Élni akarunk – hangsúlyozta a lelkész is. – Lassan valóban öregedik a falu, a fiatalok ingáznak a munkahelyre vagy külföldön keresik a kenyeret, de az itteniek élni akarnak, szórakozni, művelődni, igénylik a megfrissült egyházi élet hozadékait: van annyi fiatal, hogy ifjúsági bibliakör működjék, legyen egy nagyon eleven nőszövetségünk és református dalárdánk, amelynek feleségem a karmestere – ecsetelte Nagy Károly Kázmér, aki lelkileg kötődik Köpechez, családjával lakója lett a falunak, és hangsúlyozta: nemcsak a reformátusoknak, hanem egész Köpecnek a lelkipásztora, hiszen ott közel félszáz római katolikus lélek él, és többen unitárius vallásúak. – Nem túlzok, ha azt mondom, hogy fellendült az élet Köpecen, nincs baj Köpecen! Az egyház javai rendben vannak, kis hiánnyal birtokait is visszakapta.
– Kórusunk szépen erősödik – toldotta meg a gondolatkört Nagy Adél tiszteletes asszony, tanítónő. Felléptünk az imaheteken, március 15-én, a baróti napokon, egyesített kórusokkal is. Külön énekelünk a fiatalokkal is.
Nagy Adélban egyébként már évekkel ezelőtt a vidék kézműves asszonyát ismertük meg. Foglalkozási körébe belefér a bútorfestés, nemezelés, csuhé- és szalmafonás stb., ami mind-mind új a köpeciek számára, és aminek mindenki örvend. Kézműves- és gyerektánccsoportjuk a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola kihelyezett tagozataként tevékenykedik.
Lesz ráadás is
– Miképp alakul az új esztendőben a polgári település közművelődési élete? – kérdeztük Sebestyén Enikőt, aki nővérével és néhány baróti családdal együtt alakította-irányította a művelődési életet a múltban. Örvendetes, hogy ennek egy részét magára vállalta a helybeli lelkész házaspár. Sajnálattal említette, hogy megszűnt a helyben alakult, sok évig sikeresen működő fúvószenekar, de nem szűnt meg tevékenykedni az az aktív, jobbára fiatalabbakból és középkorúakból álló baráti közösség, amelynek lelke Romeo Titi Smântînă, s bár külföldön keresik kenyerüket, a szülőfalut nem felejtik el.
– Ez így igaz – felelte megkeresésünkre Titi. – Mihelyt az idő engedi, falutakarítást szervezünk, február 24-én megtartjuk a köpeci kosarasbált, már folynak az előkészületek. Eddig is mi pártoltuk fel a falunapokat, ezután is így lesz. Egyeztetni akarok a tiszteletes úrral, szögezzük le a köpeci falunap dátumát, hogy erre a közös ünnepre más helyekről, ha kell, külföldről is haza tudjanak jönni, akiknek honvágyuk van. Tervünkben idén is a szüreti bál, a hagyományok ápolása. Jó lenne, ha több rendezvény bekerülhetne a kultúrotthonba, hogy nagyobb tömeg láthassa-hallhassa és örvendezhessen.
Többre érdemes település
– S hogy mivel van baj Köpecen? Hát inkább a mindennapi dolgok nehézkes alakulásával – felelte Bíró Béla falufelelős, aki Köpecet képviseli a baróti városi tanácsban. – Hadd ne mondjam, hogy mi az, ami nincs, jobb, ha arról beszélek, ami lesz. Alakulóban egy olyan egyesület vagy szolgáltató, amely a város területének ivóvízellátását fogja irányítani, és ennek hatáskörébe kerülnek a fejlesztések is. Úgy tudom, ez lesz majd az a szervezet is, amely pályázni fog a fennálló szabályok értelmében. Ebben reménykedünk mi is, mert negyedszázad alatt sem kapott jó minőségű ivóvizet a település, fejletlen az infrastruktúrája. Az bizonyos, hogy Köpec többre érdemes, de a pályázatokban a falu múltja nem nyom semmit, mások az elvárások. Ilyen-olyan javítások-tatarozások történtek a kultúrotthonnál, az emlékparkhoz kerítés került, de ezek mindennapi dolgok. Az útburkolat javításáról is beszélhetnénk, amitől érthetetlen módon ódzkodnak a helybeliek, mert a gréderezéssel felpuhul a burkolat, s akármi is kerül rá, sártenger lesz az utca, mint jelenleg a Szoros, ami a Templom utcából nyílik, s nemrég javíttattuk – sorolta Bíró Béla.
S ha már a Szorosról volt szó, mert ott lakik a helybeli erdő-közbirtokosság új elnöke, Gál Sándor almérnök, bekopogtattunk megtudni, mi a helyzet a közösség háza táján.
– Jobban szerettem volna áprilisban beszélni erről, akkor lesz a beszámoló közgyűlésünk, jelen pillanatban ugyanis még alakulnak a dolgok – jött a felelet. – A kisebbik baj az, hogy gyökeret vert a közöny a tagság soraiban, kevesen jelennek meg közgyűléseinken, és megtörténik, hogy nem döntőképes. Nem nagy a vagyon, 702 hektár, s ebből is csak 528 hektár erdő. Gondot okoz, hogy tavaly lejárt az üzemtervünk, azonnal újat kellett rendelni. A licitet egy bákói cég nyerte meg 24 ezer lejjel: felét kifizettük, a másik fele következik. Behozzuk a lemaradást, de ehhez a tagság megértését és támogatását is kérem. Pozitívum, hogy az új üzemterv szerint számíthatunk 1700 köbméter vágásra és 200 köbméter gyérítésre. Nehézségekkel kezdtük az új esztendőt: nőnek a költségek, és a fa ára nem emelkedik olyan mértékben, mint a kitermelés költségei, továbbá a pénzhiány miatt 200 köbméter fa bélyegezetlen maradt. 2018-ra soványabb költségvetést kellett jóváhagynunk, mint a tavaly. Bajainkon át kell, át fogunk esni – jelezte az elnök.
