Majd három és fél millió ebtartót és nem tartót vizsgáltak meg ez idő alatt kívülről, belülről, alulról, felülről, mígnem megállapították, a kutyás gazdik 23 százalékkal kisebb eséllyel halnak meg infarktusban, húsz százalékkal kisebb eséllyel bármilyen más betegségben. Meg hogy a kutyatartás enyhíti a depressziót, a kutyatartók kevésbé stresszelnek, vérnyomásuk kiegyensúlyozottabb, koleszterinszintjük alacsonyabb, szóval, csupa-csupa áldás az eb a háznál.
Tove Fall úrnak, ha még foglalkozik ilyesféle kutakodással, s a svéd államnak marad is még némi pénze finanszírozni azt (mert ugyebár sokba kerül a templomokról a keresztek levétele, hiszen Krisztus jele nem zavarhatja az új honfoglalókat), figyelmébe ajánlanánk invesztigálása kiterjesztését a kétkutyás gazdák egészségi állapotára. És ehhez segítségképp mindjárt szolgáltatjuk is a székely példáját, akinek másik kutyája is lett. Mindenekelőtt azt magyarázzuk el a skandináv tudósnak, miért kell a székelynek két kutya. A dolog nagyon egyszerű, csak más náció számára érthető nehezen. A székelynek ugyanis mindenből kettő van. Ünneplő gúnyát például kettőt csináltat, egyiket használja, másikat a szekrényben tartja, mert sohasem lehessen tudni. Aztán malacot is mindig párban vesz, sze ahol egy felnő, ott fel a másik is, s a tél errefelé is hosszú, a szalonna meg hamar fogy. A kocsmában az egy deci csak bemelegítő, arra való, hogy megágyazzon a másodiknak. És asszonyból is kettő van a székelynek, mert a feleséggel anyós is jár, no de ez nem mindig ok a büszkélkedésre. Gondolom, most már érthető Fall úr számára is, miért kellett a székelynek második kutya.
A vikingek eme jeles utódjának azt is el kell magyarázni, hogy a székely hogyan választja meg a társát. Nem asszonyból, mert az mifelénk is épp oly talány, mint a világ oly sok más felén, hanem négylábúból. A székely jó egészséges nemzeti tudattal megáldott emberfajta, talán kicsit több is szorult beléje, mint más népek lányaiba s fiaiba, hát számára természetes, hogy a magyar nemzet szeretett hungarikumának, a puli nevezetű fajnak egyik egyedét kell beszereznie. Aminek semmi akadálya, akad errefelé bőséggel belőlük, legfennebb némi csavargó kedvű házőrző beütésével egy-két nemzedék távlatában, de úgysem a papiros a fontos, és különben is, jól tudja az ember, mit eredményeztek az úri családokon belüli házasságkötések. Szóval, nem kell olyan makulátlannak lennie annak a vérnek, ha alaposabban szemügyre veszi, a székely is talál felmenői közt mindenféle géneket.
Tehát a kutya kiválasztása megtörtént, hazavitele szintén. Kicsi még az ebadta, míg megszokja új otthonát, a kazánházzá avanzsált nyárikonyha lesz az ő lakhelye. Ahol egyébként a macskák az őshonosok (szintén kettő van belőlük!), szabad közlekedésüket elmés, úgynevezett lappancsajtó biztosítja. A kis vakarcs hamar átveszi az irányítást a terepen, a macskák felszorulnak a szekrény tetejére (amúgy eddig is ott teleltek, de azért úgy tesznek, mintha üldözöttek lennének), állandó vakogásával rettegésben tartja őket. Pedig ártatlan az öklömnyi jószág, feleakkora, mint alkalmi lakótársai. De a szája, az nagy! Álló éjszaka be sem áll a székely végtelen örömére, akit nem csak az ugatás költ fel legszebb álmából, hanem az asszony döfködő könyöke is. Aki úgy sajnálja a pöttömnyi áldást, hogy emberét küldi ki annak vigasztalására.
No, eltelik valahogy az első éjszaka, végül is igazán szép látvány, amint a Nap vacogósan kibújik a felhők közül. Kimegy a székely dolgai után látni, elsősorban szétnézni a Facebookon, mert azért tudni kell, mi történik a nagyvilágban. Idő teltén vissza a néhai nyári konyhába ellátni a kosztosokat – hát a szőrgomolyag sehol. Szólítja nevén, bár az úgysem hallgat még rá, hívja, mint Bodrit annak idején, hogy kucu-kucu, meg kusz-kusz, de eredmény semmi. Keresi szekrény alatt, kazán mögött, fa között, kiüríti a gumicsizmát, még a macskák felborult ivóedénye alá is benéz, de eredmény továbbra sem. No, Fall úr, kutatásod cáfolva, mert ebből szívbaj lesz, s oda a nyugalom is, mert az asszony addig fogja szekálni, míg kicsi kedvencét a föld fenekéről is elő nem keríti. Búslakodva indul a székely szembenézni a végzettel, amikor az ajtón kilépve szembeállít vele a kökényszemű ördögfattya, farka, mint a propeller, s még vigyorog is hozzá. Felkapja a székely, visszatuszkolja a nyári konyhába, s boldogan menne jelenteni, hogy megkerült, ami el sem veszett, amikor csattan mögötte a lappancsajtó. Valamelyik macska lehet, gondolja, de ekkor lábát hűs áramlat csapja meg: a kis farokcsóváló néz fel büszkén rá, s még le is ül a szemtelen, hogy a dicséretet bezsebelje.
Hát hogy mennyire lesz stresszmentes székelyünk élete ezek után, azt még nem tudhatjuk, de hogy vérnyomása ugyanvalóst ingadozóvá válik, arra elég nagy az esélye. Fall urat pedig, ha igényt tart rá, időnként tájékoztatjuk a dolgok állásáról, elvégre a tudományt szolgálni nemes cselekedet.