Amilyen rég Háromszékre telepedett a székelység, olyan régi ezen a tájon a Talamér helynév. No nem éppen gyakori, sőt, egyre szórványosabb. Érdekessége, hogy a szláv eredetű Dalimír férfinévből magyarosodott. A 14. században még Talamér nevet viselt az egyik székesfehérvári prépost, s a régi naptár szerint a Talamérok január 5-én és július 15-én ünnepelték névnapjukat.
A szlávokkal ugyan nem lehet semmi bajunk, hisz ők lakták e vidéket a VII—IX. században. Ha tovább is vándoroltak, a maradék már összekeveredhetett őseinkkel, mert hely- és településneveink között számtalan a szláv eredetű. Csernáton neve a szláv feketéhez (csornij), Bélafalváé a fehérhez (bjelij) kapcsolódik. Azt azonban, hogy ebből a régi magyar személynévből miként lett helynév, már nehezebb megmondani. S mert jelentését távolnak, békésnek, csendesnek vélik a nyelvészek, arra lehet gondolni, hogy a régi kis székely falvak peremi, szélső, csendes vagy talán éppen egy Talamér nevű személy lakta részeként gyökerezett helynévvé. Bodokon a község távolabbi, a havasokba felnyúló része a Talamér, Felsőcsernátonban ugyancsak a Bodoki-havasokból lenyúló, a falut Ikafalvától elválasztó hegynyelvet hívják így (pontosabban Külső-Talamér és Belső-Talamér). Árnyékot Felsőcsernátonban csak reggeliben ,,vet itt a hegy". Délre néző oldala napsütötte lejtő. Sűrűn lakott terület. ,,Felsőnek", ahogyan rövidítik ezt az alsócsernátoniak, annyi a lakossága, hogy akár önálló településnek is megtenné. ,,Van külön egyházunk, templom kettő is és általános iskola." Felsőbe kukkantottunk be egy perzselően kánikulai júliusi napon.
Múlt és jelen egy kalapban
A felsőcsernátoni huszonkét férőhelyes modern Hanna panzió hét éve működik. Udvarát méltán lehet oázisnak nevezni — magyarázza Horovicz Ernő tulajdonos. Cserszegtomaji (Magyarország) iskolás gyerekek vakációznak a Talamér alatti panzióban, a dálnoki Darkó Jenő-iskola vendégei. Míg ők itt járják a hűs völgyeket-erdőket, a dálnokiak a Balatonban fürdenek. Cseretáboroztatás ez a javából, ám az idegenvezetőnek is felcsapó tulajdonosnak nincs különösebb gondja, mert Felső környékén sok az érdekesség, nem kell messzire menni a látnivalóért. Lovas szekéren indultak kirándulni a vendég gyerekek. Ikavára, a csernátoni Csonkavár a legszebb látvány, de a szentkerti romok, a Csókásferedő, a hegyesi Óvár régészeti lelőhely is elvarázsolja a látogatót, a felsői református templom előterében pedig Bod Péter szobra előtt ismerkedhettek a magyar irodalomtörténet egyik legjelesebb előfutárával, s ahol valamikor a szülőház is állt, díszes emlékkopja jelzi a helyet. S ha még ez sem volna elegendő látnivalónak, akkor leruccannak Alsóba, ahol a falumúzeum bőven ontja mindazt, amit egy tanulónak mesebeli kis kakasként kell a begyébe szednie. Egyszóval: Felső egy kalapban kínálja a múltat és a jelent. Felsőben gazdálkodik a lakosság, példás gonddal művelik a földet. Ez a fő megélhetési lehetőség. Két újabb panziót készülnek építeni. Egyiket fenn, a Nagypatak festői völgyében valószínű, egy régi vízimalomból fogják kialakítani. Felsőben is kerékvágásban hát a falusi turizmus, s idevágó hír, hogy rövidesen mobiltelefon-erősítő állomásokat is fognak építeni. Az önkormányzat is táborhelyet működtet a Csonkavár alatt. Tervezik néhány tájba illő fedett piknikezőhely építését, a helyet szépítendő ezzel.
Látogatásunk idején fejezték be a Bod Péter nevét viselő felsőcsernátoni általános iskola tornatermét a tanügyminisztérium pénzalapjaiból, a községvezetés pedig spórolt pénzből megkezdte a gyalogjáró építését az iskola bejáratához.
A református templom árnyékában a régi kultúrotthon épületét bővítik, javítják, korszerűsítik. Az egyház építette, s vissza is kapta, az új köntösben több szerepet is szánnak neki: marad Felső művelődési háza, a kultúra ápolását, a közművelődést (könyvtár, internet), nemes szociális célokat fog szolgálni, hiszen itt kapnak helyet az orvosi rendelők is. Nos, mivel Felsőnek nem tágas a központja, ahol zöldövezetet, játszóteret lehetne kiépíteni, az említett ház kertje erre igen alkalmas lenne — mondta a polgármester, aki Felső református egyházának presbitere is.
— Mintha a munka felén már túl is lennének...
— Nem éppen — feleli Szőcs Lászlóné tiszteletes asszony, a Háromszéki Mára elnöke, s elmondja, hogy ebben az évben szeretnék befejezni. — Az anyagiak függvénye, az épületet a nijkerki Coen Alapítvány, a Háromszéki Mára és a felsőcsernátoni református egyház újíttatja.
Itt is gond az alépítmény
A község felső részének épülőfélben az infrastruktúrája. Az ivóvízhálózatnak, amit eddig kiépített az önkormányzat, mintegy negyven százaléka Felső területén található. Bölöni Dávid polgármester, ki maga is Felsőben lakik, elmondta, hogy már lerakták a fővezetéket. A 100 mm átmérőjű polietiléncső a kőbányai buszmegállótól vezet Alsóba, s ott csatlakozik a hálózatra.
— Persze, ez nem azt jelenti, hogy megoldottuk Felső ivóvízkérdését. Pályázaton dolgozunk, hogy a 7-es kormányrendelet alapján anyagiakat szerezzünk a falurész vízhálózatának kiépítésére. A Nagypatak völgyében lévő egykori malmoktól lefelé is ivóvízre lenne szükség. Itt azonban bővíteni kellene a hozamot, újabb forrást kell befogni a hálózatba, a már elkészített tervek szerint a Csihányos aljában lévőt. Ide tervezünk egy 300 köbméteres tartályt, a Remete tetejére. Ezt összekötnénk a jelenlegi 150 köbméter kapacitásúval. Ha ez a kettő ellátná a rendszert, nem kellene használnunk a fúrt kút vizét, amelynek nagyon magas a vastartalma, szinte lehetetlen a vastalanítása. Örvendek, hogy Felsőben a lakosság anyagi hozzájárulásával néhány kisebb utcába is be tudtuk vinni a vezetéket. Sajnos, a két Talamér övezetében még várat magára. Felsőben nagyon sok a kis utcácska, talán nincs is a környéken még egy hasonló település, amelynek ennyi zegzugos utcája lenne.
— Miként fogják megoldani itt a szennyvízülepítést?
— Alsó szennyvízhálózatával közösen épül ki itt is a kanálisrendszer, közös lesz az ülepítője is, aminek éppen most készíti a megvalósíthatósági tanulmányát az udvarhelyi Total Projekt. Sajnos, erre a célra területet kell vásárolnunk.
— Az úthálózattal hogy állnak?
— A központi emlékműig már aszfaltos utunk van, az Ikafalva felé tartó aszfaltos út eleje pedig szerencsésen érinti Alsó-Talamért. Az 577-es rendelet alapján várjuk az anyagiakat, s abból akarjuk folytatni. Tört kő, kavics kerül az apró utcákba. Jelenleg éppen Külső-Talamérban javítunk.
Az erdőipari utak gyűjtötték meg leginkább az önkormányzat baját, mert átvételüket egy törvényes paragrafus akadályozza. Az utak ugyanis több kisebb méretű magán-erdőterületen haladnak át. A tulajdonosok közös listát aláírva beleegyeztek, és kérik, hogy az úttestek a község tulajdonába kerülhessenek, ha arra a felettes közigazgatási és erdészeti szervek is rábólintanak. Ezek az utak a falut illetik, a községnek kell gondoznia, a község használja. A helyi tanács, a polgármester kijelentette, hogy anyagi áldozatot a leromlott utakért, olyanokért, amelyek azelőtt is a községéi voltak, nem hajlandó hozni.
— Nehezen tudtunk az infrastruktúra kérdésének a végére jutni, ugyanis itt is gond van, akárcsak Alsóban, az energiahálózattal. Nagy a terhelés. Felsőnek a peremterületein nem elég az áramerősség, nehézkes a háztartási gépek működtetése. Nemcsak az önkormányzatnak kell ennek érdekében alapokért kilincselnie az áramszolgáltatónál, hanem a fogyasztóknak is, akik nem kapják azt az energiaminőséget, amire szükségük van. A bővítést, a felújítást a szolgáltatónak kell elvégeznie saját beruházási alapjaiból.
Spanyol földig száll a sóhaj
Nyugalomba vonult-e a kézimunka, a kisipar? Erre is kerestük a feleletet. Felsőben idős, de fiatalabb korú asszonyok, ha nem is a helyi régi népművészetet folytatják, de osztováta kattog a szobáikban, rongyszőnyeget szőnek, így teremtenek pénzforrást, kézimunkákkal teszik hasznossá szabad idejüket. A nyolcvanéves Nyágulyné Bíró Emma éppen Talamérban lakik szálegyedül. Szövőszéke, sajnos, már a szín alatt. ,,Egyszer a kézimunkának is nyugdíjba kell mennie" — magyarázza, s mutatja, milyen a gyapjúfonal-maradékból szőtt takaró, amit például Hollandiába vittek, a kelim típusú kézimunka, amit ő készít.
— Nálam nemcsak idén a Biblia éve, állandóan — mondja Emma néni kezében egy 1873-as kiadású, Károli Gáspár-féle Bibliával. — Annyi minden jó van benne, annyi jó magyarázat, tanács, kár, hogy nem mindenki olvassa. Nekem megnyugtatja a lelkemet, mert sok benne a bánat. Fiam meghalt, fia, az unokám Spanyolországba kiszökött. Őt siratom. Arra kérem az Urat, hogy csak addig éltessen, hogy őt még egyszer megláthassam! Sajnos, még nem kapott állampolgárságot, interneten beszélgetnek a lányommal, a testvérével. Csak alkalmi munkákból él... Az Úr mindenkit mentsen meg az egyedülléttől!
Talamérban tűz a délutáni nap. A kánikulát csak a csörgedező patak mellett lehet bírni. A csendben tompa kalapácsütések hallatszanak. A 38 éves Péli Attila mozgássérült fiatalember jól felszerelt cipészműhelyéből szűrődnek ki. Bőrövet készít, a polcok tele olyan cipőkkel, lepcsikkel, melyeket a csernátoni ember jobbnak látott megjavíttatni, mintsem azonnal újat venni helyette. Bankli, csiriz, faszeg... mind-mind régi kisipari szerszám, kellék. Itt él — hogy ne mondjuk, virágzik — az a kisipar, amely nagyon sok más faluban már rég a múlté. A műhely sarkában egy pár jól kisámfázott, lágy szárú bőrcsizma vár eljövendő gazdájára. Háromszáz lej az ára! — mondja Attila. Útban hazafelé, a mai modern csizmák árának ismeretében, azt latolgattuk: drága-e, borsos-e a csizma ára, avagy sem. A kérdés inkább az, hogy a mai világban akad-e ennek gazdája.
