A kiállítás az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) évindító rendezvénye. Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az EMŰK vezetője felhívta a figyelmet a Facebook-oldalukon zajló szavazásra is, amelynek célja, hogy a látogatók jelezzék, melyiket tartják 2017 legjobb tárlatának. Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi fiókintézetének igazgatója megjegyezte, számára nagy öröm, hogy Bukarest után Sepsiszentgyörgyre érkezett a festőművész anyaga, amelyről katalógus is megjelent. A Balassi Intézet nemcsak a román fővárosban és Háromszéken van jelen, hanem húsz további országban is, fontos, hogy egy tárlat bekerüljön ebbe a vérkeringésbe – tette hozzá. A kiállítást Ungvári-Zrínyi Kata méltatta, rámutatván a festmények elvont jellegére, a látható mitikus terekre.
A megnyitót követően Csóka Szilárd Zsolt elmondta, a művész legnagyobb ellensége a fehér papír, ő maga rendszerint fejből dolgozik, s nem előre megtervezett, amit fest. A tájjal perspektivikus teret teremt, s ehhez keresett egy olyan formát, amelynek alapja a trapéz vagy paralelogramma. Érdeklődésünkre azt is kifejtette, a Sepsiszentgyörgyön bemutatott festmények alkotói világának egyik szeletét jelentik, korábban portréfestészettel is foglalkozott, ehhez próbál visszakanyarodni, a most bemutatott festményein látható elemeket újabbakkal hangolja össze, emberi formával helyettesíti az eddigi mértani alakzatokat. Ezeket a képeit egy márciusi marosvásárhelyi egyéni kiállításon mutatja majd be.
A 29 éves művész Kolozsváron tanult, és ellentétben a távozó többséggel, 2013-ban visszatért szülővárosába, azóta hivatásos festőként dolgozik, idejét főleg műtermében tölti. Marosvásárhely „nagyon csendes” hely, meglehetősen kevés fiatal képzőművésszel, míg szerinte Sepsiszentgyörgy a térség, Erdély legjobb kulturális központja.