– Annak ellenére, hogy nem sikerült teljesíteni a szezon előtt kitűzött célokat, mégsem volt rossz a 2017-es idény, hiszen nyertél futamot, s új autóval zártad a bajnoki évet. A kormány mögül milyen volt az elmúlt esztendő?
– Tény, hogy a kitűzött célunkat nem tudtuk elérni, de úgy érzem, hogy az eddigi szezonokhoz képest a legeseménydúsabb idényen vagyunk túl. Volt benne minden: nyertünk versenyt, akadt technikai problémánk is, borultunk, autót váltottunk… Összes­ségében elégedettek vagyunk a 2017-es szezonnal, hiszen egész évben jó tempót autóztunk, folyamatosan versenyben voltunk a bajnoki címért. A szerencse nem volt mindig velünk, hiszen a bajnokság harmadik futamán, az Arad Ralin, amikor a legnagyobb szükségünk lett volna egy jó eredményre, a technika csütörtököt mondott, és értékes pontokat veszítettünk ellenfeleinkkel szemben. A verseny előtt teljesen felújították a Suzukit, ám a shakedownon a váltóból ömleni kezdett az olaj. A verseny kimondott rajtjáig a szervizcsapat keményen dolgozott a probléma elhárításán, de csak egy utcai váltót tudtak beszerelni az autóba, amivel végül teljesíteni tudtuk a futamot. Még így is dobogósok lettünk, ott voltunk ellenfeleink nyomában, de sokat hátráltatott a váltó. A bákói kudarc után negyedikek lettünk a Hargita Ralin, ám a mindent eldöntő versenyünk Jászvásáron volt. A futam előtti tesztre rosszul állítottam be az autót, s ezért az első gyorsaságin irányíthatatlan volt a Suzuki. A lehető legtöbbet próbáltuk kihozni ebből a szituációból, de nagy hátrányba kerültünk. Az első szerviz után már jobban ment az autó, és éreztem. Szóltam is a navigátoromnak, hogy rendben érzem a Suzukit, és akkor csapjunk a lovak közé. A második gyors jól sikerült, és a hátrányunkból is lefaragtunk valamennyit. A következő próba egy 30 km-es gyorsasági szakasz volt, amelyen kockáztatni kellett, mivel amellett, hogy itt sokat nyerhet az ember, sokat is veszíthet. Átbeszéltük Rareşsel, és mindent feltettünk egy lapra. A tanulság az volt, hogy ralin ekkora távon nem lehet végig maximumon menni, s a gyors közepén már egyszerűen túl sok volt. Akkor az autó 5 cm-rel kevesebbet csúszott a kelleténél, és megakasztottuk a martot, majd következett a borulás, a pörgés. A Suzuki nagyon összetört, de szerencsére mi épen szálltunk ki a roncsból. A verseny előtt már megfogant bennünk az autócsere gondolata, sőt, már ki is néztük az új járgányunkat, és a Jászvásár Rali után nagyon napirendre került a váltás. A baleset másnapján már kezet ráztunk a Ford akkori tulajdonosával, és az idényzáró nagyszebeni ralira már azzal készültünk. Arra a versenyre úgy mentünk el, hogy szórakozzunk, ismerkedjünk az új autóval, de láss csodát, abszolút ötödik-hatodik időket mentünk, sőt, voltunk harmadikok is, és azt kell mondanom, hogy életünk legjobbját nyújtva nyertük meg a 7-es géposztály küzdelmeit.
– Ha nincs az a két verseny, amelyen nem pontoztál, nyerhettetek volna a 9-es osztályban?
– Úgy érzem, igen. Jászvásár előtt a bajnoki cím karnyújtásnyira volt, s azon a versenyen mindenképpen nyernem kellett volna, hogy ne csak matematikai, hanem reális eséllyel utazzunk Nagyszebenbe. A bukás miatt elúszott a bajnoki cím, de a dobogóért még harcolhattunk volna. Célunk az első hely volt, nem a második vagy a harmadik, így ezért döntöttünk úgy, hogy az idényzárót tesztelés céljából az új autóval teljesítjük.
– Több éven át a Suzukival versenyeztél. Nehéz volt a váltás?
– Az volt. Már a 2017-es szezon előtt is szerettünk volna váltani, de nem sikerült, és a jó öreg Suzukival versenyeztünk tovább. A szívemhez nőtt az az autó, hiszen sok kellemes pillanatot éltünk meg együtt. Végül elérkezett az a pillanat, amikor is meg kellett válnunk tőle, mivel már nem tudta azt nyújtani, mint amire szükségünk volt, van. Az elválást nem egy baleset kellett volna meghozza, hiszen Jászvásárból egy totálkáros autót hoztunk haza, amelyből csak a motort és a váltót lehetett már értékesíteni.
– Ez volt az első szezonod Rareş Feteannal a ralibajnokságban. Milyen a kapcsolatotok, elégedett vagy a munkájával?
– A 2018-as szezonra is együtt maradunk, és azt hiszem, ez mindent elmond. Minden versenyen jól egyeztünk, remekül működik a kémia közöttünk, s az egész tavalyi szezonban nem tévedett, és nagyon jó a hangulat az autóban. Elégedettek vagyunk egymás teljesítményével, és bízom abban, hogy idén is remek szezont hozhatunk össze együtt.
– Kiveséztétek a jászvásári balesetet?
– A baleset után az első kérdésünk egymáshoz az volt, hogy jól vagy-e. Abban a pillanatban az volt a legfontosabb, és szerencsére mindketten épségben szálltunk ki a Suzukiból. Miután felocsúdtunk az óriási bukásból, akadt némi teendőnk, hiszen kellett értesíteni a többi versenyzőt, hogy veszély van a pályán, mivel az autó rossz helyen volt. A gyorsasági befejezése után a Suzuki darabjait kellett összeszedni, s csak öt óra elteltével – miután visszaértünk Jászvásárba – akadt némi időnk azon elgondolkodni, kibeszélni a történteket. Nyugtattuk egymást, azt mondogattuk, hogy ezután is lesz valahogy. Rareş még csak annyit fűzött a dologhoz, hogy ő még ekkorát nem bukott autóval.
– Sok éven keresztül versenyeztél a Suzukival, mielőtt átültél a Fordba. Hasonlít egymásra a két autó?
– Nem akarok rosszat mondani a Suzukiról, mivel sok éven keresztül volt a társam. Ennek ellenére a két autó csak abban hasonlít egymásra, hogy mindkettőnek van kormánya, négy kereke, és ki vannak csövezve. Amíg a Suzuki Swift Sport egy utcai autó átalakításával született meg, és sok szériaalkatrész van benne, addig a Ford kimondottan versenyautó, amelybe rengeteg versenyalkatrészt raktak. A Ford minden egyes „porcikáját” versenyzésre hegyezték ki, jobb a súlyelosztása, s száguldás közben teljesen másképpen viselkedik, mint a Suzuki.
– Új autóval, új géposztályban, új reményekkel vágtok neki a 2018-as szezonnak. Mit vársz a soron következő idénytől?
– Most azon dolgozunk, hogy anyagiak szempontjából rakjuk össze a 2018-as szezont. Az autóváltással a költségeink is megduplázódtak. Eddig sem volt olcsó a ralizás, ám most még több pénzre lesz szükségünk. Ennek ellenére optimistán nézünk az előttük álló évre, és nagyon bízunk abban, hogy meglesz a versenyzésre szükséges pénzünk. Különösebb célkitűzésünk nincs, mivel közös megegyezéssel úgy döntöttünk, ezt az évet a Ford megismerésével, kiismerésével fogjuk eltölteni. Az az elképzelésünk, hogy versenyről versenyre jobbak legyünk, s majd lassan az eredmények is jönnek. Azt szeretnénk, ha minden futamon tudnánk indulni, és mindegyik viadalt be is tudnánk fejezni. Sok munka áll még előttem, de remélem, hogy minden jól alakul. Miután a 9-es osztálybeli ellenfeleim megtudták, hogy autót váltottam, egy lavinát indítottam el, és sokan döntöttek hozzám hasonlóan. Egyelőre annyi biztos, hogy a 2018-as szezon is hét versenyből fog állni, sokan még nem fedték fel kártyáikat, és a bajnokság egészéről február második felében, március elején kapunk teljes képet. Akárcsak mi, a többiek is a szükséges anyagiak előteremtésén fáradoznak, de úgy érzem, hogy a 7-es géposztályban és a kétkerekes kategóriában ádáz harc elé nézünk.
– Miként áll a 2018-as idény előkészítése? Már körvonalazódott a szükséges költségvetés?
– A régi szponzoraim nagy valószínűséggel megmaradnak mellettem, nagy részével már szóban megegyeztünk. A Ferroli határozottan kijelentette támogatási szándékát, de még másokkal is folyik az egyeztetés.
– Sajnos, Kovászna megyei futam nem szerepel az országos ralibajnokságban… Hol láthatnak téged a háromszéki autósportkedvelők?
– Annak ellenére, hogy Háromszéken nincs ralifutam, az itteni szurkolók, autósportkedvelők a brassói és a hargitai ralin láthatnak versenyezni, hiszen mindkettő aránylag közel van. Megyénk az ország közepén van, így a szebeni, a kolozsvári, a bákói viadal sem esik távol tőlünk. A kiszállások szempontjából ez jó nekünk is, hiszen csak Aradra és Jászvásárra kell messzebb utazni. Előreláthatólag a környékbeli hegyi gyorsasági versenyeken is rajthoz állunk majd, így ezeken a viadalokon is láthatnak minket, de nem szabad megfeledkeznünk a hóraliról sem, amelyet várhatóan a hétvégén tartanak meg Kommandón és környékén.