A Nagyági Óvoda két termét használják a Caritas munkatársai, amelyeket a polgármesteri hivatal bocsátott a szervezet rendelkezésére. Barátságos, színes termek, a csempekályhában dorombol a tűz, jó meleg fogad. Még elérjük a hátrányos helyzetű családokból érkező gyermekek délutáni foglalkozásának utolsó mozzanatait Földi Mária tanító nénivel. A tanulás fáradtságainak oldására két tízéves kislány éppen egy betanult táncot ad elő a többiek szórakoztatására, a zenét a mobiltelefonjuk szolgáltatja. Lassan bemutatkoznak a gyermekek, akik az elején kissé bátortalanok. Mindeniküknek külön története van, amelyet Miklós Róbert szociális munkás közelről is megismert a családlátogatások során. A sepsiszentgyörgyi születésű fiatalember tíz éve Ozsdolán alapított családot.
A gyermekek Marcsi tanító nénije, Földi Mária Szentkatolnáról ingázik, beavat a részletekbe:
– Jelenleg 28 diák jár a délutáni foglalkoztatási központba, I–IV. osztályosok, 7–11 év közöttiek. Délelőtt a Kun Kocsárd Általános Iskolában vannak, órák után jönnek fel ide hozzánk. Készülünk másnapra, házi feladatot írunk, elismételjük az aznapi leckét, ebédelnek, és a nap hátralévő részében fejlesztő tevékenységen vesznek részt, játszanak. Igyekszünk a gyermekekkel egyénileg is foglalkozni, a hiányosságokat, lemaradásokat pótolni. Többségük roma gyerek, de vannak magyarok is, hátrányos helyzetűek. Kilenctől négyig dolgozunk, elég sok az adminisztrációs munka is, mindig van, amivel foglalkozni.

Családi nap Ozsdolán
Miután elbúcsúzott a gyermekektől, hazaengedte őket, hisz a másik teremben kezdődött a családi nap, amelyet nagy izgalommal vár mindenki. Péter Szabolcs közösségfejlesztő köszöntötte az idősebb és fiatalabb nemzedéket, a katolikus, a pünkösdista és adventista egyház, valamint a Roma Párt képviselőit. Mindenki kiragad valami fontosat a közelgő ünnep lényegéből, majd a kézműves-foglalkozás alatt, amíg elkészülnek az adventi koszorúk, a papírangyalkák, forró teát, kürtőskalácsot és hagyományos kalácsot lehet ízlelgetni.
Kalányos Ottó csíkszentgyörgyi származású szabadéves kispap az Őrkőn segít a nővéreknek és a plébániának a roma pasztorációban. Elmélkedésé­ben hármas karácsonyi útravalóval tarisznyálta fel a jelenlevőket. Először a család fontosságáról beszélt. A szent család példája nyomán kiemelte, hogy tulajdonképpen a család is kitartásra épül, kitartónak kell lennünk a gyermek-szülő, férj-feleség, testvér-testvér kapcsolatban. A második téma az értékesség volt, hisz mindannyian értékes emberek vagyunk. Ami talentumot kaptunk, azt kamatoztatni kell. A harmadik dolog: a jelen pillanat tudatosítása. Ha valamit szerveznek, nem a Caritasért van, hanem az emberekért teszik, tudatosítani kell, hogy mindaz, amit szerveznek, jó.
Borcsa Árpád, a pünkösdi egyház román vonalának vezetője örvendett annak, hogy 1982-ben elhívta az Úr Jézus, mint fogalmaz: „amíg nem lett vallás, több zűrzavar volt”. Örvend a tanító néniknek, akik szépen foglalkoznak a gyermekkel, és Szabolcsnak, hogy ilyen szépen össze tudta gyűjteni a fiatalságot maga körül. „Vele jó dolgozni. Új dolgokat ismertet meg a fiatalokkal. Fogadjatok szót a tanítónőknek, tanuljatok, mert az iskola a legfontosabb. A jövő előttetek áll. Tudtok tük es tenni valamit, ha akartok: előreléptek, nem maradtok le.”
Deme Lajos bácsi a háromnapos ünnepet tartó kis magyar pünkösdista egyház nevében szólt a jelenlevőkhöz. Egy család a gyülekezet, ahol magasztalják az Urat. Vannak, akik egyedül élnek, s akkor elmennek hozzájuk, mert: „A mü kedvességünkkel mind Istennek, mind egymásnak kell szolgáljunk. Nagyon fontos, hogy a fiatalokba beleéljen. Ez a közösség most több, mint volt két-három évvel ezelőtt. A gyermekeken látszik, hogy délután sok mindenre kezdték oktatni, és a viseletre is. A gyermekek szeretik is.”
Az adventista egyházat Furus Géza bácsi képviselte. Kifejtette az iskola fontosságát: „Mi, az idősebbek büszkék vagyunk a rendszerre, hogy a fiatalok tudnak iskolába járni. Öröm a számomra, amikor látom reggelente, hogy az onokák mennek iskolába. Sokszor jön, hogy könnyezzek. Imádkoztam is a kishilibi romákért, hogy a jó Isten adjon nekik értelmet és egészséget, hogy próbálják meg. Iskola nélkül nem lehet, nagyon gyengék vagyunk nélküle. A jó Isten adott bölcsességet, csak hit kellett és cselekedet. Egymást szeressük, egymást értékeljük, ez a legfontosabb. Szót fogadjunk a vezetőknek, szülőknek, egyik a másiknak. Nagyon szépen köszönöm, hogy oktatják a gyermekeinket, nagy a változás. Ezelőtt harminc évvel nem ez volt. Nem volt lehetőség a szülőknek ilyesmire. Minket erdőre vittek tavasszal, decemberben hazahoztak. Csuda, hogy ennyire is vittük...”
Borcsa Attila nagyszülő, tíz unokája van az öt gyermeke után. Egyik lány unokát örökbe vették, így hát nevelőszülőként is jelen van. A többi kilenc unokája a szülőkkel együtt Írországban él, évente egyszer jönnek haza. A lányai öregotthonban és gyermeknevelőként, hétvégén fodrászként dolgoznak, a fiai kertészetben, faiskolában és mezőgazdasági munkával foglalkoznak. Örvend a lehetőségnek, hogy tanítják az unokáját, nem marad le a többitől.

Iskolamediátor: elvégezni a nyolc osztályt
Berszán Márta iskolamediátor a munkájáról és az ozsdolai romák helyzetéről beszélt:
– Az iskolamediátor kapcsolatteremtő, -fenntartó szülő és diák között, amikor gond van, a helyi tanács között, szociális referens... Tartja a kapcsolatot óvónővel, tanítóval, tanárral, figyel a hiányzásokra. A mi nagy problémánk, hogy sokat hiányoznak, mivel a szülők külföldön vannak, s viszik magukkal a gyermekeket is. Megértjük, de szeretnénk, ha még több diák végezné el legalább a nyolc osztályt. De közben kiesnek, mert nem jelennek meg a vizsgákon. 113-an vannak óvodától nyolcadikig. Amikor én kezdtem, 12 évvel ezelőtt 300–400 között volt a létszám. Most már nem vállalnak annyi gyermeket, csak egyet-kettőt. Van probléma, de jól szót értek a szülőkkel, gyermekekkel. A tanítónők nagyon rendesek, nincsen diszkrimináció. Programokra, versenyekre viszik a gyermekeket, lehet velük haladni. Vannak ügyes gyermekeink, akad közöttük, aki tanítóképzőt végez idén, és vannak olyanok, akik elvégezték a szakiskolát. Én azt mondtam, amikor ide jöttem, hogy ha egy legalább elvégzi a tíz osztályt, akkor is megérte, hogy mediátor voltam... Megmondtam: a szerelem jő s megyen, de azért iskolába is kell járni. Négyen vannak, akik elvégezték estiben a 12 osztályt. Nagyon ügyesek. Itt a cigányok mind azt akarják, hogy kijöjjenek a nehéz helyzetből. De tudják, hogy autó legyen, oda iskola kell. Sok a vegyes, a roma–magyar házasság, külföldet járják, van magánlakásuk, higiéniájuk. Rétegesleg vannak: padlón, közép- és magas fokon. Most sokan Magyarországon dolgoznak, ott járatják óvodába, iskolába a gyermekeket. Követjük, ki hol van, értesítenek. Amelyik egy kicsit előrelát, az azt akarja, hogy a gyermekének jobb legyen. Ha én nem tudok írni, legalább ő tudjon.

Apró eredmények
Balázs Jenő a helyi tanács tagja, a Roma Párt elnöke, megyei alelnöke több pályázatot is megnyert a négy mandátuma alatt.
– 2004 óta képviselem a romákat. Nagy öröm számomra, hogy Ozsdolán is tevékenykedik a Caritas. Péter Szabolcs a két év alatt beilleszkedett a roma közösségbe, otthon van a fiatalok között. Főleg a délutáni oktatásnak örvendek, és hogy meleg ételben részesülnek a gyermekek. Én 24 évesen kerültem be a politikába. Azóta minden erőmmel azon vagyok, hogy amit lehet, megtegyek a romákért. 2004-ben alapítottunk a Roma Pártot Alexandru Racolţával és Barcsa Sándorral Gelencéről. Azóta, én úgy látom – nem dicsekedni akarok ezzel –, Ozsdolán is nagyon megváltoztak, sokat művelődtek a romák. A képviseletben többször tanítom őket, hogy mit lehet, mit nem, milyen döntéseket hozunk a tanácsban. Kinn élek én is a cigány telepen. Mindennap elmondom a törvényeket, mit lehet kérni, mit nem. Milyen problémák vannak? Sok minden, például a vízhiány. Hála Istennek, minden lakásba be van kötve, de kevés a vizünk. Zárolást csinálunk mindennap: tíz órát működik, tíz órát szünetel. Van három munkásom, akik szociális segélyesek, tevékenykednek Kishilibben, összeszedik a szemetet, átadják a Tegának. A külföldre menések száma, úgy látom, egy kicsit visszaesett, nem hordják már el úgy külföldre a gyermekeket, mint pár évvel ezelőtt. Jobban is keresnek, és ez már látszódik. A pénzüket Ozsdolán költik el: disznóra, építkezésre vásárolnak. Azt lehet mondani, hogy évi tíz hónapot kinn vannak és kettőt itthon. Különböző munkákban tevékenykednek: mezőgazdaság, erdészet, mindenféle.
(folytatjuk)