Éppen csak a lélegzetvételhez, erőgyűjtéshez elegendő az idő, amely az őszi általános parlamenti választásoktól elválaszt. Minthogy a felkészülést időben kell kezdeni, valószínűleg idén jóval kevesebbet tart majd az uborkaszezon, és jóval hangosabb lesz a szokásosnál.
Sorai rendezését a romániai pártok többsége hivatalosan vagy nem hivatalosan elkezdte. A kormányzó liberálisoknál Călin Popescu Tăriceanu pártelnök potenciális ellenfele, Ludovic Orban megleckéztetésével tisztázta az erőviszonyokat, nemrég pedig bejelentették, neves közéleti személyiségekkel erősítik majd listáikat, így remélve jobb eredményeket. A szociáldemokratáknál némiképp hasonló helyzet alakult ki: Geoană a gyengén teljesítő területi szervezetek vezetőit állította félre, az áldozatok között pedig a kolozsvári csoportként elhíresült, európai szociáldemokráciát hirdető csapat is szerepel. A demokrata-liberálisok hangosan kiáltoznak, kérik a választások időpontjának leszögezését, miközben egyedüli dilemmájuk látszólag az, hogy kisebbségi kormányban fognak országot vezetni, vagy pedig kénytelenek lesznek szövetkezni. Traian Băsescu egyelőre szokatlanul csendes, igaz, nemrég kijelentette: csődöt mondott az igazságszolgáltatási reform, elölről kell kezdeni az egészet.
Körvonalazódnak a főbb témák tehát, amelyek előreláthatólag meghatározzák a kampány lefolyását. Így minden bizonnyal a korrupcióellenes harcról fognak zengeni az államfőhöz közel álló körök, az sem kizárt, hogy a kampány hevében néhány kormánypárti politikus ellen bűnvádi eljárást indítanak. A szociáldemokraták előreláthatólag magasabb nyugdíjat, jövedelmeket ígérnek, kíméletlenül kihasználják, hogy a kormány az inflációs veszélyre hivatkozva nem hagyta jóvá a minimálbér emelését. A liberálisok a kormányzás eredményeit, a gazdasági növekedést hangoztatják majd, és rendelkezésükre áll még jó néhány, politikai tőke kovácsolására alkalmas eszköz, mint például a nyugdíjemelés előrehozása.
Készülődik az RMDSZ is, a szövetség vezetői nemrég jelentették be, hogy ősszel két törvénytervezetet nyújtanak be a parlamentben, az egyik a megyeitanács-elnökök hatáskörének növelését, a másik a régiók átszervezését célozza. Kérdés azonban, hogy ez is egyszerű kampánytéma marad-e, vagy pedig a későbbi alkudozásokban feltételként bevethető, hatékony fegyverré válik.