Semjén Zsolt úgy fogalmazott: minden magára valamit adó nemzet igyekszik ápolni szerte a világban honfitársai emlékét, felmutatni jelenlétüket, keze munkájukat, büszkélkedni velük. Teszik ezt néha még annak árán is, hogy az ott megjelenített események igencsak megszépítettek, vagy köszönőviszonyban sem állnak a valósággal. „Mi ennél szerencsésebb helyzetben vagyunk, nálunk a hiba inkább abban rejlik, hogy keveset tudunk, keveset beszélünk róla” – mondta. Kiemelte: az Antall József Tudásközpont műhelyének gondozásában megjelent könyv találkozik a kormány nemzetpolitikai stratégiájával. Felidézte, hogy 2012-ben meghirdetették a Julianus-programot, amelyben felhívást intéztek a világ magyarságához a fellelhető magyar emlékek összegyűjtésére. Megjegyezte: a Lengyelországban gyűjtött magyar emlékek jegyzékét összevetette a könyvben találhatókkal; sok átfedés volt, de a könyv több, teljesebb.
Hozzátette: Kovács István és Mitrovits Miklós munkája nyomán földrajzi csoportosításban, vajdaságok szerint haladhat az olvasó az emlékekben, bepillantást nyer egy bő évezred magyar és lengyel történetébe. Szerkesztése a modern útikönyvek stílusát követi, színes lapjaival, terjedelmes és kiváló fényképanyaggal, izgalmasan megírt történelmi epizódokkal – mutatott rá Semjén Zsolt, hangsúlyozva: bárhol is jár az ember a világban, mindig örül, ha magyar emlékekkel találkozik. Ha pedig ezt a könyvet elkezdi olvasni, óhatatlanul az jut az eszébe: ezt látnia kell – tette hozzá.
A miniszterelnök-helyettes a kötettel összefüggésben kitért a visegrádi négyek napjainkban meghatározó szerepére, amit a rendszerváltozás után Antall József hozott tető alá, valamint Magyarország II. világháborús szerepére a lengyel–magyar barátság jegyében, aminek egyik kulcsszereplője idősebb Antall József volt. Felidézte 1956 megélését a két nép történelmében, aminek dokumentumai századunkban kerültek csak szélesebb nyilvánosság elé, a Szolidaritással való kapcsolatokat a szükségállapot alatt, majd a rendszerváltozás idején a korai MDF és a Fidesz lengyel kapcsolatait, a szamizdat irodalmat.
Ünnepi köszöntőjében Joanna Urbanska, a Lengyel Intézet igazgatója elmondta: a kötet rendhagyó útikönyv, tükrözi a két nép barátságát, sors- és érdekközösségét. A magyarok mindig segítették, támogatták a lengyeleket szabadságuk elnyerésében – hangsúlyozta az igazgató, kiemelve a fotóművészek munkáit. Jelezte: a képek a Lengyel Intézetben is megtekinthetők.
Antall Péter, a tudásközpont igazgatója közölte: ez a kötet több, mint egy könyvsorozat része, tisztelgés saját családja előtt is. Hozzátette: a könyv hiánypótló, lehetőséget kínál egy utazás előtt az otthoni felkészülésre, elmélyedésre, a fotóalbum és az útikönyv egységeként jellemezhető.